A most következő blogbejegyzésnek az ötlete a saját életvitelem nehézségei által ihletve, és egy kedves kolléganőm szavajárásának ("Engedd el!") inspiráló hatására született.

Sokat gondolkodtam ugyanis, hogy milyen példát tudok mutatni életmód bloggerként, ha az eltervezett bejegyzéssorozataimat rendszerint félbehagyom, a kihívásokat megunom, a hosszabb távú feladatok elvégzése stresszt és nyugtalanságot okoz számomra. Ilyenkor kétféle érzés kavarog bennem: a düh és a szégyen. Haragszom magamra, mert gyenge voltam. Bűntudatom van. Szégyellem, hogy - már megint - nem sikerült, hogy feladtam.

A feladás szó számomra negatív jelentést hordoz (elbuktam, gyenge voltam, vesztettem), azonban - visszatekintve az említett példákra - voltak olyan esetek, amikor nem azért fejeztem be valamit idejekorán, mert nem tudtam volna véghezvinni. Egyszerűen csak elvesztettem az érdeklődésem iránta. Vajon tényleg feladtam? Vagy csak egyszerűen elengedtem?

Feladás és elengedés között hatalmas a különbség, ugyanakkor a gyakorlatban nehezen határolható el a kettő egymástól. A wikiszótár magyarázata szerint a "feladás" szó jelentései közül az alábbi 3 illik ide:

- "Átvitt értelemben: Nem folytatás; egy tevékenység végzésének, magatartás gyakorlásának abbahagyása, amit addig szokásszerűen megtett. Egy lehetőségről lemondás; nem kitartás egy küzdelemben."

- "Átvitt értelemben: Beletörődés hogy legyőzték. Maga vesztesnek tekintése; annak elfogadása, hogy elvesztette a harcot, a versenyt."

- "Átvitt értelemben: A megtartásáról lemondás, az irányítás átadása másnak. Kényszer hatására vagy egyezkedés után az ellenségnek átengedés."

A fenti szószedetek mind azt erősítik, hogy egy tevékenység feladása egyenlő a vereséggel. Az elengedés azonban teljesen más. Valamit elengedni annyi, mint elfogadni, beletörődni, békével továbblépni. Ez a szó magában hordoz egy olyan pozitív jelentésréteget, ami a megnyugvás érzéséhez kötődik. Nemhiába használjuk a gyászolás egyik befejező stádiumának kulcsszavaként.

Lehet, hogy feladás helyett elengedésként tekinteni valamire szimpla kifogásnak, mentségnek tűnik. Talán ez is motivált a bejegyzés megírására. Ami viszont ennél fontosabb, hogy másokban, Benned, Kedves Olvasóm! is szeretném tudatosítani, hogy az életmódváltás nem egyik napról a másikra működik. Amikor úgy érzed, elbuktál, még semmi sincs veszve. Bármikor folytathatod, újrakezdheted, újratervezheted. Az egészségtudatos életmód egy szokás, ami gyakorlással alakul ki, így tudod elsajátítani. Néha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt előtte elképzelted. Néha máshogy döntesz, amit később megbánsz.

Az év végének közeledtével sokakban megfogalmazódik, min szeretnének változtatni az új évtől. Sosem hittem ezekben a fogadalmakban, mert úgy gondolom, hogy nem az évváltás hozza meg a várt változást, hanem az emberi hozzáállás és elszántság. Bármikor vehetünk fel új szokásokat és elhagyhatjuk a régieket, ha úgy döntünk. Idén azonban én is összegyűjtöttem néhány dolgot, amit szeretnék rendszeressé tenni az életemben. Ilyen a heti 5 alkalom pilates (egy órás vagy 10-20-30 perces), a tanulásra és blogolásra szánt idő előzetes megválasztása, és hogy ehhez tartom is magam. Ezek sikerességét a bullet journal-omban fogom vezetni, amiről a facebook oldalamon már mutattam nektek egy rövid videót (azóta bővült a napló, mutatok majd képeket).

Tanulságként annyi, hogy változtatni - ahogy az életünk bármely területén, úgy az életvitelünkön - sosem késő. Minden egy döntéssel kezdődik, és gyakorlással, szokások rögzítésével folytatódik. Amikor valamit azért hagysz abba, mert nem érzed sajátodnak, nem leled benne sem örömöd, sem hasznod, akkor azt engedd el, és ne tekintsd úgy, hogy feladtad! Az életmódváltást azonban - ha egyszer elkötelezted magad mellette, akkor - abbahagyni már nem tudod, legfeljebb akadályokba ütközhetsz, amiket sikeresen leküzdve folytathatod utad, mintha mi sem történt volna, kicsivel egészségesebben! ;)

A képek forrása: http://www.pixabay.com