Nem volt könnyű megírni ezt a bejegyzést, mivel egy újdonsült anyukának minden információ új és furcsa lehet, nekem viszont, egy lassan 1 éves lánykával már valahogy természetes a hozzátáplálás. Igyekszem körültekintően leírni a mi esetünket, viszont nem ígérhetem 100%-osan , hogy minden, ami lényeges, helyet kapott a bejegyzésben.

Mint általában más dolgokat, a hozzátáplálást is tudatosan, szakmai ajánlások szerint terveztem elkezdeni. Még várandósan részt vettem a Táplálkozás beállítás erre irányuló előadásán, ahol Bartha Ákos - élelmiszerbiológus, táplálkozás-kutató, vezető funkcionális táplálkozási és hormonegyensúly szakértő - mellett Dr. Csomai Zita - orvos, természetgyógyász - és Óvári Anna - BLW instruktor - is elmondták a témában a legfontosabb tudnivalókat. Ez egy nagyon jó alap volt számomra: nem csupán a hozzátáplálásról volt szó (pl. itt tudtam meg, hogy 6 hónapos korig kizárólag anyatejes/ennek hiányában tápszeres táplálást ajánl a WHO), hanem a várandósság alatt szedendő vitaminokról, a szülésről (az újszülött bélflórája szempontjából), allergiák megelőzési lehetőségéről, stb. Aki lemaradt róla, de érdekli, az itt megrendelheti videón. 

A másik hivatalos/megbízható segítségem a hozzátáplálás megkezdésében Lukasz Rebeka, a Kiskanál Kommandó vezető dietetikusának "Hozzátáplálás szakemberektől" című könyve volt. Itt találsz róla bővebb információt, illetve a tartalomjegyzék is hozzáférhető. Később egy kiegészítő videocsomagot is rendeltem Rebekától, ami még több okosságot tartalmaz. Ezen kívül az interneten a Manó menü oldalon, az azonos nevű facebook csoportban és a szintén azonos nevű telefonos alkalmazásban szoktam informálódni kérdéses ügyekben. Tegnap pedig olvastam, hogy szeptemberben a Manó menüt alapító Ambrus Éva babaszakácskönyve is megjelenik (Anya, kérek még! címmel).*

*Mondhatnám, hogy a védőnő vagy a gyermekorvos is sokat segített, de az nem fedné a valóságot. Az ő kompetenciájukat akkor kérdőjeleztem meg, amikor bármi ok nélkül cukorral teletömött sűrítő hozzáadását ajánlották az egyébként teljesen jól fejlődő lányom ételeihez. Hozzáteszem, ha akartam sem tudtam volna ezt beadni neki,  a kezdeti nehézségek miatt - lásd lentebb. Egyébként ki sem váltottam a receptet.

Ajánlások, amikre alapoztam:

• 6 hónapos kortól kóstoltatás, étkezés kiváltása nem elvárás (kb. ekkortól érik meg a kisbabák bélrendszere arra, hogy az anyatejen/tápszeren kívül más ételt is feldolgozzon)
• cukor és só nem kell a baba ételeibe
• a méz botulizmust okozhat, egy éves korig kerülendő (valahol mintha a füstölt dolgokról is ezt olvastam volna)
• nitráthalmozó zöldségek, mint pl. sárgarépa/cékla/spenót csak később, 8-9 hónapos kortól ajánlottak, mivel  a féléves babák nem rendelkeznek a nitrátok lebontásához szükséges mennyiségű enzimmel
• a legújabb ajánlások szerint az allergének (glutén, tej, eper, földimogyoró, tojás stb.) kerüljenek bevezetésre 1 éves korig
• ha nem akar mennyiséget enni a baba, vagy egyáltalán kóstolni sem, akkor sem szabad erőltetni, inkább várjunk 2-3 napot, akár egy hetet is (nincs még felkészülve, illetve fogzáskor, betegség esetén természetes, ha nincs étvágy)
• a tojás egyben bevezethető, nem kell különválasztani
• 4 napos szabály: egy alapanyag bevezetése 4 napig tartson (van ahol háromnak, a könyvben négynek írják), ezalatt újfajta alapanyagot (amit idáig még nem evett), ne kapjon a baba
• szomjoltásra (az anyatejen kívül) víz szolgáljon, amit pohárból ügyesen meg tud inni a baba, csak gyakorolni kell (és tényleg, hidd el, bízz a gyermekedben, nem kellenek a drága csodapoharak, cumisüveg!)

BLW vagy hagyományos (=pürés) hozzátáplálás?

A feldolgozás módjára szándékosan nem tértem ki a fenti felsorolásban, azt itt szeretném kifejteni. Korábban, Andrási Nóránál (mindenmentes.hu) már olvastam a BLW-ről (itt), majd a fent említett táplálkozás-beállítás előadáson is sokat megtudtam róla. Őszintén szólva - sokakhoz hasonlóan én is - kicsit parás voltam ahhoz, hogy bevállaljam ezt a hozzátáplálási formát. Pedig a válaszkész nevelés* híve vagyok, és az igény szerinti szoptatásnak a BLW lenne a megfelelő folytatása (ezt olvastam valahol, és tökéletesen egyetértek vele). A lényege tömören, hogy a baba ugyanazt eszi, mint a szülei, testvérei, egyszóval a család. Természetesen ebben az esetben a többiek igazítják az étkezésüket a babához (kevesebb sót használnak, enyhébben fűszereznek, stb.). A baba nem pürésítve kapja az ételt, hanem eredeti formájukban ismerkedhet meg a különböző zöldségekkel, gyümölcsökkel. Babaökölnyi méretűre vágva, ő maga foghatja meg és teheti a szájába a csemegét. Nem szükséges a fogak megléte, az ínyével kiválóan elrágicsálja a falatokat. A kiülni tudás (nem a magától felülés) azonban feltétel. A pürés és a falatkás hozzátáplálást nem szabad váltogatni. Amennyiben a BLW mellett döntünk, csak olyan ételt kínálhatunk folyékony, kanalazós formájában, amit eleve úgy ennénk (pl. tejbegríz). Az öklendezés látványát szerintem nagyon nehezen viseltem volna, ezért inkább a pürés hozzátáplálás mellett döntöttem.

* Azóta olvastam a kapcsolódó nevelésről, ami egy lényegi pontban különbözik a kötődő neveléstől. Ez sok mindent megértetett velem, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Segített megerősíteni anyai önbizalmamat. :) Link: https://kapcsolodoneveles.hu/kotodo-kapcsolodo-kulonbseg/

Na, és akkor hogy alakult Zorkánál ez az egész?

Elképzeléseim szerint, 6 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, azaz kezdtük volna. Próbálkoztam édesburgonyával, burgonyával, almával, de Zorka mindenre fintorgott, semmi sem ízlett neki. Egy kanál után már nem is nyitotta a száját. Pár napra rá kiderült, hogy egy vírusos megbetegedés lappangott szegénykében. Két hét szünet után újra próbálkoztunk. Ekkor még mindig nem rajongott az étkezésért. Gyanítom, hogy összekapcsolhatta a kanalat a gyógyszerrel, a kesernyés ízű C-vitaminnal (hiába kapta ezeket más kinézetű, gyógyszeradagoló kanálból illetve fecskendőből). Semmi probléma, várhatunk még. Elkezdte gyötörni a foga, aminek "köszönhetően" ismételten nem volt kedve a pürékhez. Kijöttek az első fogak. A pürék még mindig nem csúsztak. Gondoltam, ez lesz itt a gond. Tartunk két hét szünetet, és áttérünk a falatkákra. Az öklényi méretű hasábok már jobban tetszettek, de a kóstolás megmaradt továbbra is a játék szintjén. Mindenesetre már nem izgattam magam rajta. Én minden tőlem telhetőt megtettem, mindenféle ízt és állagot bevetettem Szerencsére Zorka megfelelő ütemben fejlődött és fejlődik azóta is, jókedvű, nem betegeskedik a téli bacis időszak letelte óta. És még egy indok, hogy ne aggódjak: az anyatejet sosem utasítja vissza. Az egyik BLW-s oldalon olvastam, hogyha a püréről áttérünk a falatkás hozzátáplálásra, akkor az már simán csak falatkás hozzátáplálás, nem BLW. Ám legyen. Mindenesetre ettől kezdve nem főztem Zorkának külön, azt eszi/vagy nem eszi, amit mi. Visszagondolva egyértelmű, hogy Zorka nem állt még készen 6 hósan, sőt 7 hósan sem a hozzátáplálásra. Ezt onnan is tudom, hogy 8 hónaposan egyszercsak megjött az étvágya. A semmiből bukkant fel, magam is meglepődtem rajta. A siófoki kirándulásunk után, hazatérve ugyanúgy beültettem az etetőszékébe, mint korábban is minden egyes étkezés alkalmával. Szabályosan kinézte a számból a húslevest, ezért megkínáltam egy kis lével, majd nem győztem kanalazni, áttört répával és levestésztával együtt. Hamar kiderült, hogy Zorka azt szereti enni, amit mi, így a mi ételeinket igazítottam az ő igényeihez, legalábbis az enyémet. Mindenbe kevesebb sót teszek (de teszek, mert különben Zorka sem eszi meg, ezt már megfigyeltem), a párom utólag megsózza a saját adagját. Inkább zöldfűszereket használok, cukrot és édesítőt egyáltalán nem. Nyilván amiben ez utóbbiak vannak, azokból a kicsi lány nem kap. Az ő édeskés finomságainál ügyelek arra, hogy legyen benne valamilyen édesebb gyümölcs (barack, alma, banán, nektarin), ami ehetővé teszi számára. Az alapanyagokat tekintve a Manó Menü és a Kiskanál Kommandó hozzátáplálási táblázatait veszem figyelembe. Ugyan a 3-4 napos szabályt betartani nem tudtuk, de azt igen, hogy a korának megfelelő alapanyagokból készüljön az étel. Ma már vegyesen elfogad különböző állagú ételeket, nem okoz neki problémát a fagylalt sem. Nem leszek álszent, ezért azt is elárulom, hogy minimális cukorral már találkozott Zorka szervezete, főleg fagyizáskor: kapott tölcsért és a mi fagylaltunkból pár nyalintásnyit. Ahhoz képest, hogy sokan - figyelmetlenségből vagy tájékozatlanságból kifolyólag - cukros babakeksszel, bébiétellel és egyebekkel (bolti krémtúró, puding, túrórudi) tömik a babájukat, az én mércém szerint ez belefér. Természetesen a hozzátáplálás (ahogy a gyereknevelés sem) NEM verseny, mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné.

Folyadék

Zorka egyelőre nem kapott még gyümölcslevet*, teát, csak babavizet, forralt-lehűtött csapvizet és anyatejet. A tehéntejet sem vezettük még be, bár az már aktuális, de csakis ételben, hőkezelve, nem magában. Tejbegrízt idáig házi készítésű zab- vagy kókuszos zabitallal kapott. Utazáshoz vettem neki itatócumit, de nem tudja használni. A hozzátáplálás kezdetétől pohárból iszik, ahogy azt tőlünk is látja. Nem is tudom már pontosan mióta iszik önállóan: a két kezébe fogja a műanyag pohárkáját és ha valóban szomjas, akkor nem magára önti a vizet, hanem minimális félrelöttyintéssel a szájába.

* Frissítés: ez a hétvégén megdőlt.

Szoptatás és hozzátáplálás

A laktációs tanácsadók szerint előbb anyatejjel kínáljuk a kicsit, és utána kóstolgathat kedvére... már ha van kedve. Mások szerint előbb a szolid (a hozzátáplálandó étel hivatalos megnevezése), aztán jöhet még egy kis anyatej. Szerintem ez nem olyan egyszerű. Sokáig próbáltam az utóbbi verzió szerint eljárni, mert attól tartottam, ha jóllakik Zorka anyatejjel, akkor már nem fog kérni mást. És biztos vagyok benne, hogy vannak ilyen babák. Ott van azonban a másik csoport, akik bizony nem hajlandók addig mást a szájukba venni, míg meg nem nyugtatták a pocakjukat egy kis anyatejjel. Tulajdonképpen az én lányom kedvfüggő e téren. Van, amikor jöhet a szilárd kajcsi, máskor meg előbb a pocak félig feltöltése szopizással, aztán jóízű továbbtöltés szoliddal. Az egészségügyi problémáim miatt - és mert tudtam, hogy anyukám engem csak 4 hónapos koromig tudott szoptatni - az eredeti elképzelésem/vágyam az volt, hogy Zorka legalább egy éves koráig kaphasson anyatejet. Úgy gondolom, ez sikerülni fog. ;) Természetesen nem hagyjuk abba az első szülinap után sem, addig táplálom anyatejjel a kisasszonyt, amíg kéri.

Egy kis érdekesség 30 évvel ezelőttről

Amikor én voltam pici baba, teljesen mások voltak a csecsemőgondozási, hozzátáplálási ajánlások. De nem is kell ilyen messzire mennünk, szinte párévenként változik a "módi". Nyilvánvalóan nem légbőlkapott üzleti érdekek miatt, hanem a folyamatos kutatások újabb-és újabb bizonyított eredményei hajtják a kereket.

Anyukámnak nem volt könnyű dolga velem, amikor 4 hónapos koromban elfogyott az anyateje. Elmesélte nekem, hogy a tápszert nem fogadtam el (gondolom nem volt belőle akkora választék, mint manapság, ezért nem lehetett többfélével kísérletezni), így tehéntejet kaptam, jócskán idő előtt. Áprilisi születésű vagyok, az első karácsonyomkor (8 hónaposan!) már a családdal együtt ettem a székelykáposztát. Ezt nem követendő példaként írom most le, éppen ellenkezőleg. Sokszor olvasom a közösségi oldalak segítő szándékú anyukás csoportjaiban, hogy nem értik a hozzátáplálási ajánlásokat, hogy miért nem jó az úgy, ahogy régen volt, "hiszen mi is felnőttünk" (más kérdés, hogy mennyire vagyunk egészségesek). Nem állítom, hogy a korai vagy helytelen hozzátáplálás okozná a felnőttkori problémák mindegyikét, azonban abban egyetérthetünk, hogy a kora gyerekkori minták megalapozzák a későbbi táplálkozási szokásainkat, amik pedig befolyásolják felnőttkori egészségi állapotunkat.

Esetemben korán kezdődött a hozzátáplálás, majd gyerekkoromban sok cukros édességet, csokit, chipset, üdítőt (főleg kólát) fogyasztottam. Emlékszem, a vizet nagyon sokáig nem ittam meg. A zöldségfélék szeretete nem volt jellemző. Mindig is duci kislány voltam. A genetikára fogták, azt mondták, majd úgyis megnyúlok, és vékonyabb is leszek a kelleténél, mint ahogy az az édesapámnál, a keresztanyámnál és a két unokatestvéremnél (egy fiú, egy lány) történt. 182 cm magasra nőttem, de a súlyfeleslegem jött velem, nem lettem vékony. Ekkor (gimnazista koromban) végigcsináltam a 90 napos szétválasztós diétát (őrülten hülye ötlet volt, de kamasz voltam, zavart a túlsúlyom). Ennek eredményeképp lefogytam egy időre, amíg vissza nem tértem a régi, helytelen táplálkozási szokásaimhoz (nem mintha ez a bugyuta fogyókúra egészséges lett volna). Talán azt is ennek a diétának "köszönhetem", hogy felborult a hormonháztartásom, és kialakult a Hashimotom. Bár azt hozzátenném, hogy a több évig tartó fogamzásgátló-szedés is tett rá egy lapáttal. A fentiekből látszik, hogy eddigi életem során folyamatosan súlyproblémákkal és helytelen életmóddal küzdöttem, ráadásul iskolás éveim alatt sportolni sem szerettem - a tornaórák nem is arra valók, hogy megszerettessék a testmozgást, nem igaz?  - Sajnos! Éppen ezek miatt szeretném azt, hogy Zorka helyes szokásokat sajátítson el, és ebben minden segítséget megadok neki. Legfőképp jó példát mutatok, mert hiszem, hogy gyermeket nevelni NEM SZAVAKKAL kell és lehet, hanem MINTÁval.

És ma?

Sok anyukánál azt látom, hogy túl nagy hangsúlyt fektet a gyermek étkeztetésére, abban az értelemben, hogy szigorúan követi az ajánlásokat, a gyermek rá sem nézhet a cukorra, csak bio zöldséget kaphat, de még a liszt is bio legyen (csak épp van olyan gabona/álgabona, pl. köles, hajdina, amiből a bio változat bizony veszélyes... nem fejtem ki, ha kérded, privátban megírom, a forrás Lukasz Rebeka Hozzátáplálás szakemberektől c. könyve). Vannak, akik szeretnék jól csinálni, de elvesznek az ajánlások útvesztőiben (kezdetben én is megijedtem, mielőtt még alaposan utánaolvastam volna, és sikerült helyreraknom magamban a dolgokat). Egy laikus honnan is tudhatná, kinek a szavára adjon? Az édesanyjáéra, más anyukáéra, a gyermekorvoséra vagy a védőnőére? És ha ez utóbbi kettő ellentmondó információkat közöl? Sajnos amiatt is problémás az ügy, mert a gyermekorvosok és védőnők egy része (remélem nem a többsége) nem képzi magát, nem "halad a korral". Bizonyára meg van kötve a kezük, de ez engem/ minket kezdő édesanyákat nem vigasztal. A tápszereseknek korai hozzátáplálást ajánlanak, holott attól, hogy nem anyatejen növekszik a baba, a gyomra még ugyanúgy felkészületlen a "felnőtt étkekre".

Szerény véleményem szerint van további két dolog, amin elcsúszhat a tudatos hozzátáplálás,. Az egyik: akadályokba ütközik a termékek összetevőinek értelmezése. Sokan azt gondolják, hogy a kifejezetten babáknak gyártott készételek valóban biztonságosan adhatók a babáknak. Nyilván nem lesz rosszul tőlük a baba, ugyanakkor sok nem oda való alkotóelemet tartalmaznak ezek a bizonyos hamik. A gondolatom másik része pedig: manapság már nem "divat" a főzés, nem mindenkinél olyan természetes - mint például a mi családunkban - , hogy otthon készítjük el az ételeinket. Én már lassan 10 éve magamra (+ kb. 1,5 év kihagyással plusz egy főre) főzök, így Zorka ételeit is gond nélkül elkészítem. Jócskán vannak azonban olyan anyukák, akik gyermekvállalás előtt nem főztek, de a baba kedvéért fakanalat ragadnak. Nos a nulláról indulva nem könnyű belecsapni a közepébe.

Összefoglalva a mi kis hozzátáplálós történetünket: Zorka 6 hónapos koráig anyatejen élt, ezt követően kezdtük a kóstoltatást. Az eleje nagyon döcögős volt, kb. 8 hónapos korában jött meg igazán az étvágya, és ezt követően is voltak még (fogzás, nyári hőség, stb. miatt) étvágytalanabb időszakok. Sosem erőltetem az evést, annyit eszik, amennyit szeretne. Ha látom rajta, hogy valami nagyon nem tetszik neki, de éhes, akkor felajánlok egy másik lehetőséget (nem kismilliót, és nem valami egészségtelent). Ha meg szemmel láthatóan nem éhes, akkor annyiban hagyom. Egyértelműen jelez, amikor megéhezik, jól fejlődik, jó kedélyű, ezért nem aggódok miatta. Az allergének és egyéb élelmiszerek bevezetésével jól állunk. Az első születésnapjára azonban glutén-, laktóz- és hozzáadott cukortól mentes tortát fog kapni, mivel a családban vannak ételérzékenyek. Természetesen a tortát én magam fogom készíteni - nem is én lennék, ha másképp történne. :)

Kérdésed, észrevételed, ellenvetésed bátran oszd meg velem hozzászólásban vagy a szégyenlősebbek privát üzenetben. Minden véleményt szívesen fogadok, hiszen nem kell mindenben egyetértenünk, Neked is igazad lehet! Kövesd továbbra is anyakalandomat a lassan egy éves pici lányommal! ;)