Nem volt könnyű megírni ezt a bejegyzést, mivel egy újdonsült anyukának minden információ új és furcsa lehet, nekem viszont, egy lassan 1 éves lánykával már valahogy természetes a hozzátáplálás. Igyekszem körültekintően leírni a mi esetünket, viszont nem ígérhetem 100%-osan , hogy minden, ami lényeges, helyet kapott a bejegyzésben.

Mint általában más dolgokat, a hozzátáplálást is tudatosan, szakmai ajánlások szerint terveztem elkezdeni. Még várandósan részt vettem a Táplálkozás beállítás erre irányuló előadásán, ahol Bartha Ákos - élelmiszerbiológus, táplálkozás-kutató, vezető funkcionális táplálkozási és hormonegyensúly szakértő - mellett Dr. Csomai Zita - orvos, természetgyógyász - és Óvári Anna - BLW instruktor - is elmondták a témában a legfontosabb tudnivalókat. Ez egy nagyon jó alap volt számomra: nem csupán a hozzátáplálásról volt szó (pl. itt tudtam meg, hogy 6 hónapos korig kizárólag anyatejes/ennek hiányában tápszeres táplálást ajánl a WHO), hanem a várandósság alatt szedendő vitaminokról, a szülésről (az újszülött bélflórája szempontjából), allergiák megelőzési lehetőségéről, stb. Aki lemaradt róla, de érdekli, az itt megrendelheti videón. 

A másik hivatalos/megbízható segítségem a hozzátáplálás megkezdésében Lukasz Rebeka, a Kiskanál Kommandó vezető dietetikusának "Hozzátáplálás szakemberektől" című könyve volt. Itt találsz róla bővebb információt, illetve a tartalomjegyzék is hozzáférhető. Később egy kiegészítő videocsomagot is rendeltem Rebekától, ami még több okosságot tartalmaz. Ezen kívül az interneten a Manó menü oldalon, az azonos nevű facebook csoportban és a szintén azonos nevű telefonos alkalmazásban szoktam informálódni kérdéses ügyekben. Tegnap pedig olvastam, hogy szeptemberben a Manó menüt alapító Ambrus Éva babaszakácskönyve is megjelenik (Anya, kérek még! címmel).*

*Mondhatnám, hogy a védőnő vagy a gyermekorvos is sokat segített, de az nem fedné a valóságot. Az ő kompetenciájukat akkor kérdőjeleztem meg, amikor bármi ok nélkül cukorral teletömött sűrítő hozzáadását ajánlották az egyébként teljesen jól fejlődő lányom ételeihez. Hozzáteszem, ha akartam sem tudtam volna ezt beadni neki,  a kezdeti nehézségek miatt - lásd lentebb. Egyébként ki sem váltottam a receptet.

Ajánlások, amikre alapoztam:

• 6 hónapos kortól kóstoltatás, étkezés kiváltása nem elvárás (kb. ekkortól érik meg a kisbabák bélrendszere arra, hogy az anyatejen/tápszeren kívül más ételt is feldolgozzon)
• cukor és só nem kell a baba ételeibe
• a méz botulizmust okozhat, egy éves korig kerülendő (valahol mintha a füstölt dolgokról is ezt olvastam volna)
• nitráthalmozó zöldségek, mint pl. sárgarépa/cékla/spenót csak később, 8-9 hónapos kortól ajánlottak, mivel  a féléves babák nem rendelkeznek a nitrátok lebontásához szükséges mennyiségű enzimmel
• a legújabb ajánlások szerint az allergének (glutén, tej, eper, földimogyoró, tojás stb.) kerüljenek bevezetésre 1 éves korig
• ha nem akar mennyiséget enni a baba, vagy egyáltalán kóstolni sem, akkor sem szabad erőltetni, inkább várjunk 2-3 napot, akár egy hetet is (nincs még felkészülve, illetve fogzáskor, betegség esetén természetes, ha nincs étvágy)
• a tojás egyben bevezethető, nem kell különválasztani
• 4 napos szabály: egy alapanyag bevezetése 4 napig tartson (van ahol háromnak, a könyvben négynek írják), ezalatt újfajta alapanyagot (amit idáig még nem evett), ne kapjon a baba
• szomjoltásra (az anyatejen kívül) víz szolgáljon, amit pohárból ügyesen meg tud inni a baba, csak gyakorolni kell (és tényleg, hidd el, bízz a gyermekedben, nem kellenek a drága csodapoharak, cumisüveg!)

BLW vagy hagyományos (=pürés) hozzátáplálás?

A feldolgozás módjára szándékosan nem tértem ki a fenti felsorolásban, azt itt szeretném kifejteni. Korábban, Andrási Nóránál (mindenmentes.hu) már olvastam a BLW-ről (itt), majd a fent említett táplálkozás-beállítás előadáson is sokat megtudtam róla. Őszintén szólva - sokakhoz hasonlóan én is - kicsit parás voltam ahhoz, hogy bevállaljam ezt a hozzátáplálási formát. Pedig a válaszkész nevelés* híve vagyok, és az igény szerinti szoptatásnak a BLW lenne a megfelelő folytatása (ezt olvastam valahol, és tökéletesen egyetértek vele). A lényege tömören, hogy a baba ugyanazt eszi, mint a szülei, testvérei, egyszóval a család. Természetesen ebben az esetben a többiek igazítják az étkezésüket a babához (kevesebb sót használnak, enyhébben fűszereznek, stb.). A baba nem pürésítve kapja az ételt, hanem eredeti formájukban ismerkedhet meg a különböző zöldségekkel, gyümölcsökkel. Babaökölnyi méretűre vágva, ő maga foghatja meg és teheti a szájába a csemegét. Nem szükséges a fogak megléte, az ínyével kiválóan elrágicsálja a falatokat. A kiülni tudás (nem a magától felülés) azonban feltétel. A pürés és a falatkás hozzátáplálást nem szabad váltogatni. Amennyiben a BLW mellett döntünk, csak olyan ételt kínálhatunk folyékony, kanalazós formájában, amit eleve úgy ennénk (pl. tejbegríz). Az öklendezés látványát szerintem nagyon nehezen viseltem volna, ezért inkább a pürés hozzátáplálás mellett döntöttem.

* Azóta olvastam a kapcsolódó nevelésről, ami egy lényegi pontban különbözik a kötődő neveléstől. Ez sok mindent megértetett velem, hogy mi miért történt úgy, ahogy. Segített megerősíteni anyai önbizalmamat. :) Link: https://kapcsolodoneveles.hu/kotodo-kapcsolodo-kulonbseg/

Na, és akkor hogy alakult Zorkánál ez az egész?

Elképzeléseim szerint, 6 hónaposan kezdtük a hozzátáplálást, azaz kezdtük volna. Próbálkoztam édesburgonyával, burgonyával, almával, de Zorka mindenre fintorgott, semmi sem ízlett neki. Egy kanál után már nem is nyitotta a száját. Pár napra rá kiderült, hogy egy vírusos megbetegedés lappangott szegénykében. Két hét szünet után újra próbálkoztunk. Ekkor még mindig nem rajongott az étkezésért. Gyanítom, hogy összekapcsolhatta a kanalat a gyógyszerrel, a kesernyés ízű C-vitaminnal (hiába kapta ezeket más kinézetű, gyógyszeradagoló kanálból illetve fecskendőből). Semmi probléma, várhatunk még. Elkezdte gyötörni a foga, aminek "köszönhetően" ismételten nem volt kedve a pürékhez. Kijöttek az első fogak. A pürék még mindig nem csúsztak. Gondoltam, ez lesz itt a gond. Tartunk két hét szünetet, és áttérünk a falatkákra. Az öklényi méretű hasábok már jobban tetszettek, de a kóstolás megmaradt továbbra is a játék szintjén. Mindenesetre már nem izgattam magam rajta. Én minden tőlem telhetőt megtettem, mindenféle ízt és állagot bevetettem Szerencsére Zorka megfelelő ütemben fejlődött és fejlődik azóta is, jókedvű, nem betegeskedik a téli bacis időszak letelte óta. És még egy indok, hogy ne aggódjak: az anyatejet sosem utasítja vissza. Az egyik BLW-s oldalon olvastam, hogyha a püréről áttérünk a falatkás hozzátáplálásra, akkor az már simán csak falatkás hozzátáplálás, nem BLW. Ám legyen. Mindenesetre ettől kezdve nem főztem Zorkának külön, azt eszi/vagy nem eszi, amit mi. Visszagondolva egyértelmű, hogy Zorka nem állt még készen 6 hósan, sőt 7 hósan sem a hozzátáplálásra. Ezt onnan is tudom, hogy 8 hónaposan egyszercsak megjött az étvágya. A semmiből bukkant fel, magam is meglepődtem rajta. A siófoki kirándulásunk után, hazatérve ugyanúgy beültettem az etetőszékébe, mint korábban is minden egyes étkezés alkalmával. Szabályosan kinézte a számból a húslevest, ezért megkínáltam egy kis lével, majd nem győztem kanalazni, áttört répával és levestésztával együtt. Hamar kiderült, hogy Zorka azt szereti enni, amit mi, így a mi ételeinket igazítottam az ő igényeihez, legalábbis az enyémet. Mindenbe kevesebb sót teszek (de teszek, mert különben Zorka sem eszi meg, ezt már megfigyeltem), a párom utólag megsózza a saját adagját. Inkább zöldfűszereket használok, cukrot és édesítőt egyáltalán nem. Nyilván amiben ez utóbbiak vannak, azokból a kicsi lány nem kap. Az ő édeskés finomságainál ügyelek arra, hogy legyen benne valamilyen édesebb gyümölcs (barack, alma, banán, nektarin), ami ehetővé teszi számára. Az alapanyagokat tekintve a Manó Menü és a Kiskanál Kommandó hozzátáplálási táblázatait veszem figyelembe. Ugyan a 3-4 napos szabályt betartani nem tudtuk, de azt igen, hogy a korának megfelelő alapanyagokból készüljön az étel. Ma már vegyesen elfogad különböző állagú ételeket, nem okoz neki problémát a fagylalt sem. Nem leszek álszent, ezért azt is elárulom, hogy minimális cukorral már találkozott Zorka szervezete, főleg fagyizáskor: kapott tölcsért és a mi fagylaltunkból pár nyalintásnyit. Ahhoz képest, hogy sokan - figyelmetlenségből vagy tájékozatlanságból kifolyólag - cukros babakeksszel, bébiétellel és egyebekkel (bolti krémtúró, puding, túrórudi) tömik a babájukat, az én mércém szerint ez belefér. Természetesen a hozzátáplálás (ahogy a gyereknevelés sem) NEM verseny, mindenki úgy csinálja, ahogy szeretné.

Folyadék

Zorka egyelőre nem kapott még gyümölcslevet*, teát, csak babavizet, forralt-lehűtött csapvizet és anyatejet. A tehéntejet sem vezettük még be, bár az már aktuális, de csakis ételben, hőkezelve, nem magában. Tejbegrízt idáig házi készítésű zab- vagy kókuszos zabitallal kapott. Utazáshoz vettem neki itatócumit, de nem tudja használni. A hozzátáplálás kezdetétől pohárból iszik, ahogy azt tőlünk is látja. Nem is tudom már pontosan mióta iszik önállóan: a két kezébe fogja a műanyag pohárkáját és ha valóban szomjas, akkor nem magára önti a vizet, hanem minimális félrelöttyintéssel a szájába.

* Frissítés: ez a hétvégén megdőlt.

Szoptatás és hozzátáplálás

A laktációs tanácsadók szerint előbb anyatejjel kínáljuk a kicsit, és utána kóstolgathat kedvére... már ha van kedve. Mások szerint előbb a szolid (a hozzátáplálandó étel hivatalos megnevezése), aztán jöhet még egy kis anyatej. Szerintem ez nem olyan egyszerű. Sokáig próbáltam az utóbbi verzió szerint eljárni, mert attól tartottam, ha jóllakik Zorka anyatejjel, akkor már nem fog kérni mást. És biztos vagyok benne, hogy vannak ilyen babák. Ott van azonban a másik csoport, akik bizony nem hajlandók addig mást a szájukba venni, míg meg nem nyugtatták a pocakjukat egy kis anyatejjel. Tulajdonképpen az én lányom kedvfüggő e téren. Van, amikor jöhet a szilárd kajcsi, máskor meg előbb a pocak félig feltöltése szopizással, aztán jóízű továbbtöltés szoliddal. Az egészségügyi problémáim miatt - és mert tudtam, hogy anyukám engem csak 4 hónapos koromig tudott szoptatni - az eredeti elképzelésem/vágyam az volt, hogy Zorka legalább egy éves koráig kaphasson anyatejet. Úgy gondolom, ez sikerülni fog. ;) Természetesen nem hagyjuk abba az első szülinap után sem, addig táplálom anyatejjel a kisasszonyt, amíg kéri.

Egy kis érdekesség 30 évvel ezelőttről

Amikor én voltam pici baba, teljesen mások voltak a csecsemőgondozási, hozzátáplálási ajánlások. De nem is kell ilyen messzire mennünk, szinte párévenként változik a "módi". Nyilvánvalóan nem légbőlkapott üzleti érdekek miatt, hanem a folyamatos kutatások újabb-és újabb bizonyított eredményei hajtják a kereket.

Anyukámnak nem volt könnyű dolga velem, amikor 4 hónapos koromban elfogyott az anyateje. Elmesélte nekem, hogy a tápszert nem fogadtam el (gondolom nem volt belőle akkora választék, mint manapság, ezért nem lehetett többfélével kísérletezni), így tehéntejet kaptam, jócskán idő előtt. Áprilisi születésű vagyok, az első karácsonyomkor (8 hónaposan!) már a családdal együtt ettem a székelykáposztát. Ezt nem követendő példaként írom most le, éppen ellenkezőleg. Sokszor olvasom a közösségi oldalak segítő szándékú anyukás csoportjaiban, hogy nem értik a hozzátáplálási ajánlásokat, hogy miért nem jó az úgy, ahogy régen volt, "hiszen mi is felnőttünk" (más kérdés, hogy mennyire vagyunk egészségesek). Nem állítom, hogy a korai vagy helytelen hozzátáplálás okozná a felnőttkori problémák mindegyikét, azonban abban egyetérthetünk, hogy a kora gyerekkori minták megalapozzák a későbbi táplálkozási szokásainkat, amik pedig befolyásolják felnőttkori egészségi állapotunkat.

Esetemben korán kezdődött a hozzátáplálás, majd gyerekkoromban sok cukros édességet, csokit, chipset, üdítőt (főleg kólát) fogyasztottam. Emlékszem, a vizet nagyon sokáig nem ittam meg. A zöldségfélék szeretete nem volt jellemző. Mindig is duci kislány voltam. A genetikára fogták, azt mondták, majd úgyis megnyúlok, és vékonyabb is leszek a kelleténél, mint ahogy az az édesapámnál, a keresztanyámnál és a két unokatestvéremnél (egy fiú, egy lány) történt. 182 cm magasra nőttem, de a súlyfeleslegem jött velem, nem lettem vékony. Ekkor (gimnazista koromban) végigcsináltam a 90 napos szétválasztós diétát (őrülten hülye ötlet volt, de kamasz voltam, zavart a túlsúlyom). Ennek eredményeképp lefogytam egy időre, amíg vissza nem tértem a régi, helytelen táplálkozási szokásaimhoz (nem mintha ez a bugyuta fogyókúra egészséges lett volna). Talán azt is ennek a diétának "köszönhetem", hogy felborult a hormonháztartásom, és kialakult a Hashimotom. Bár azt hozzátenném, hogy a több évig tartó fogamzásgátló-szedés is tett rá egy lapáttal. A fentiekből látszik, hogy eddigi életem során folyamatosan súlyproblémákkal és helytelen életmóddal küzdöttem, ráadásul iskolás éveim alatt sportolni sem szerettem - a tornaórák nem is arra valók, hogy megszerettessék a testmozgást, nem igaz?  - Sajnos! Éppen ezek miatt szeretném azt, hogy Zorka helyes szokásokat sajátítson el, és ebben minden segítséget megadok neki. Legfőképp jó példát mutatok, mert hiszem, hogy gyermeket nevelni NEM SZAVAKKAL kell és lehet, hanem MINTÁval.

És ma?

Sok anyukánál azt látom, hogy túl nagy hangsúlyt fektet a gyermek étkeztetésére, abban az értelemben, hogy szigorúan követi az ajánlásokat, a gyermek rá sem nézhet a cukorra, csak bio zöldséget kaphat, de még a liszt is bio legyen (csak épp van olyan gabona/álgabona, pl. köles, hajdina, amiből a bio változat bizony veszélyes... nem fejtem ki, ha kérded, privátban megírom, a forrás Lukasz Rebeka Hozzátáplálás szakemberektől c. könyve). Vannak, akik szeretnék jól csinálni, de elvesznek az ajánlások útvesztőiben (kezdetben én is megijedtem, mielőtt még alaposan utánaolvastam volna, és sikerült helyreraknom magamban a dolgokat). Egy laikus honnan is tudhatná, kinek a szavára adjon? Az édesanyjáéra, más anyukáéra, a gyermekorvoséra vagy a védőnőére? És ha ez utóbbi kettő ellentmondó információkat közöl? Sajnos amiatt is problémás az ügy, mert a gyermekorvosok és védőnők egy része (remélem nem a többsége) nem képzi magát, nem "halad a korral". Bizonyára meg van kötve a kezük, de ez engem/ minket kezdő édesanyákat nem vigasztal. A tápszereseknek korai hozzátáplálást ajánlanak, holott attól, hogy nem anyatejen növekszik a baba, a gyomra még ugyanúgy felkészületlen a "felnőtt étkekre".

Szerény véleményem szerint van további két dolog, amin elcsúszhat a tudatos hozzátáplálás,. Az egyik: akadályokba ütközik a termékek összetevőinek értelmezése. Sokan azt gondolják, hogy a kifejezetten babáknak gyártott készételek valóban biztonságosan adhatók a babáknak. Nyilván nem lesz rosszul tőlük a baba, ugyanakkor sok nem oda való alkotóelemet tartalmaznak ezek a bizonyos hamik. A gondolatom másik része pedig: manapság már nem "divat" a főzés, nem mindenkinél olyan természetes - mint például a mi családunkban - , hogy otthon készítjük el az ételeinket. Én már lassan 10 éve magamra (+ kb. 1,5 év kihagyással plusz egy főre) főzök, így Zorka ételeit is gond nélkül elkészítem. Jócskán vannak azonban olyan anyukák, akik gyermekvállalás előtt nem főztek, de a baba kedvéért fakanalat ragadnak. Nos a nulláról indulva nem könnyű belecsapni a közepébe.

Összefoglalva a mi kis hozzátáplálós történetünket: Zorka 6 hónapos koráig anyatejen élt, ezt követően kezdtük a kóstoltatást. Az eleje nagyon döcögős volt, kb. 8 hónapos korában jött meg igazán az étvágya, és ezt követően is voltak még (fogzás, nyári hőség, stb. miatt) étvágytalanabb időszakok. Sosem erőltetem az evést, annyit eszik, amennyit szeretne. Ha látom rajta, hogy valami nagyon nem tetszik neki, de éhes, akkor felajánlok egy másik lehetőséget (nem kismilliót, és nem valami egészségtelent). Ha meg szemmel láthatóan nem éhes, akkor annyiban hagyom. Egyértelműen jelez, amikor megéhezik, jól fejlődik, jó kedélyű, ezért nem aggódok miatta. Az allergének és egyéb élelmiszerek bevezetésével jól állunk. Az első születésnapjára azonban glutén-, laktóz- és hozzáadott cukortól mentes tortát fog kapni, mivel a családban vannak ételérzékenyek. Természetesen a tortát én magam fogom készíteni - nem is én lennék, ha másképp történne. :)

Kérdésed, észrevételed, ellenvetésed bátran oszd meg velem hozzászólásban vagy a szégyenlősebbek privát üzenetben. Minden véleményt szívesen fogadok, hiszen nem kell mindenben egyetértenünk, Neked is igazad lehet! Kövesd továbbra is anyakalandomat a lassan egy éves pici lányommal! ;)

Két bekezdésnyi "anyakalandos" rész után rátérek IRtoura kalandori utamra. Rövidnek cseppet sem mondható helyzetjelentés következik a jelenlegi életünkről.

Anyakaland

Zorka 10 hónapos. Sok minden változott a legutóbbi anyakalandos bejegyzésem óta (amit itt találsz). A kicsilány kétszer alszik naponta, változó hosszúságban. Egy fix: a jelenlétemre minden esetben szüksége van - értsd: hogy mellette feküdjek. Valamilyen csoda folytán most fel tudtam kelni mellőle, és az ágy szélén gubbasztva gépelem ide a gondolataimat. Minden nap megyünk sétálni (a nagy esőzések idején kimaradt heti 1-2 nap, amikor nem volt elintézendő házon kívüli ügyünk). A hozzátáplálást  6 hónaposan kezdtük. Erről még írok egy részletesebb bejegyzést, mert nem volt egyszerű a dolog. Mostanra egész jó étvágya lett a picúrnak, de kedvfüggően falatozik. 6 foga van.

Sokat játszunk, mókázunk, Zorka olyan, mint egy minivihar: rettentő gyorsan mászik, hangosan kiabál/veszekszik/ellenkezik ("de", "nem", "hágyá", "ágyá", "jágyágyágyádágyájá" és társai), huncut, kapaszkodva lépeget, pár másodpercig kapaszkodás nélkül is megáll a két pici lábán. Nagyon szereti a kutyákat - akikkel az utcán találkozik, nekünk csak egy  nyulunk van itthon - , akiket hangos "Héééjjj!!!" kiáltással üdvözöl. Ami a gyerekneveléshez fűződő tudatos hozzáállásomat illeti, továbbra is betartom a fő ajánlásokat, de igyekszem nem elveszni a részletekben, nem mindenáron tankönyv szerint cselekedni ill. tankönyv szerinti viselkedést elvárni (pl. evés, alvás terén), lazítottam a gyeplőn. Inkább összességében nézem és értékelem a dolgokat. Erről nehéz lenne pár szóban konkrétumokat mondani.

"ÉNidő"

Ami az együttalvásunkat illeti: a fentiekből  kiderült, hogy csakis Zorka ébrenléti idejében tudom elvégezni a háztartás vezetésével járó feladatokat. Nem mindent egyszerre csinálok, és próbálom őt is bevonni a dolgokba, amennyire lehet. A mosógép gombját nagyon szereti megnyomni, és nézni, ahogy forognak a ruhák. Aztán a tiszta ruhákat előszeretettel kapkodja ki a kosárból. Amíg főzök, mosogatok, ő hintázik, amit szintén nagyon élvez. A blogolás nyilván nem megy ilyenkor, mert ehhez nekem nyugodt körülményekre van szükségem, hogy befelé figyelhessek. Emiatt a rengeteg ötletem, leírni- és megosztanivalóm egyelőre fejben létezik, szépen lassan kerül nyilvánosság elé. Pedig elhihetitek, nagyon sok okosságon töröm mostanában a buksim. Na de mindennek eljön az ideje! Háhá! (sátáni kacaj és kézdörzsölés) Az olvasáson, tanuláson kívül a blogolás tud engem kikapcsolni - úgy értem a magányosan végzendő tevékenységek közül, a társas programok külön kalapba tartoznak.  

Testmozgás

Amikor ennek a bejegyzésnek a vázlatát megírtam, még minden nap pilateseztem 8-10-15 percet, és tervben voltak a fél/egy órás edzések valamint a rendszeres nyújtás bevezetése. Azóta felhagytam ezzel a szokásommal (magam sem értem, hogy adhattam fel ilyen könnyen, az első néhány problémánál). Szeretném újra visszavezetni az életembe a testmozgást, mert igazából hiányzik, és vitalitásban, állóképességben továbbá alakformálás terén is láttam a több mint egy hónapnyi mindennapos torna eredményét. Kiss Zsuzsi online elérhető videóira tornáztam, javarészt a 21 napos tavaszi pilates kihívás keretében (+ előtte és utána egyéb videókra). Itt találod Zsuzsi honlapját: https://pilatesesmotivacio.hu/

ÉletmódÚJRAváltás

Az életmódÚJRAváltást felfüggesztettem. A pilates abbahagyása mellett ez is nagyon bánt. :( Az irány, amibe elindultam, nagyon jó volt, erről egy nemrég olvasott könyv is megerősített (könyvajánlót is tervezek - ja mert olvasni legalább tömérdek időm van, amíg Zorka álmát őrzöm), de a jelenlegi - illetve a felfüggesztéskori - helyzetemben ez a sok változtatás tarthatatlan volt számomra. Túl magasra tettem a lécet, kisebb lépésekben kellett volna gondolkodnom. Amint sikerül egy tartható rendszert kidolgoznom, jelentkezem a részletekkel. Az életmódÚJRAváltásról szóló bejegyzésemet itt tudod elolvasni. Amit sikerült egyelőre visszaépítenem a mindennapjaimba a felsoroltakból, az a plusz feladat, vagyis hogy minden héten kipróbálunk egy számunkra új receptet valamelyik egészségtudatos szakácskönyvemből. Ezeket a sikereimet a facebook oldalamon posztolom rendszeresen. Májusban részt vettem a Szigeti-Kovács Eszter (https://www.21napalatt.hu/) által szervezett 21 napos nyárköszöntő salátakihívásban. Ezidő alatt gyakrabban ettem nyers zöldségeket, ezzel a listám egy másik pontja is teljesítve volt. A hangsúly sajnos megint csak a múlt időn. (a bejegyzés végén olvashatsz a sikertelenségemmel kapcsolatos teóriámról) * Ó, most jut eszembe: már 3 hete menüterv alapján főzök, sikeresen. :) Be kell vallanom, nagyon tetszik: nem kell minden nap boltba mennünk, mert előre be tudjuk szerezni az alapanyagokat. Így kevesebbet költünk, hiszen kevesebb lehetőség jut impulzusvásárlásokra. Változatosan táplálkozunk. Heti egyszer ülünk össze emiatt max. 5 percre gondolkodni, megbeszélni az elkövetkezendő hét terveit. Furán hangozhat, de rengeteg időm felszabadult ezzel az előre tervezéssel. Vagy inkább úgy mondanám, nem vonja el a figyelmem a töprengés, hogy "mit főzzek ma?", helyette jelen tudok lenni a pillanatban. Nem mellesleg csak minden másnap vagy harmadnap látogatom  főzési/sütési céllal a főzőfülkét, ennek a csodás találmánynak köszönhetően. Tényleg! Te tudod, ki találta ki a menütervezést?

160 grammos szénhidrát diéta

Nos igen, többször hangoztattam már, hogy nem vagyok IR-es, mégis a 160 grammos CH-diétából kiindulva változtattam az életmódomon 2016 őszén.  Akkor még nem sokat tudtam az élelmiszerekről, a tápértékről, arról, mit is eszem valójában. Máig hálás vagyok az akkori endokrinológusomnak, amiért elküldött dietetikushoz - azért már kevésbé, hogy nem különösebben érdekelte a személyre szabott gyógyítás, csak egy voltam a tucatból. Azóta sokat olvastam a témában, így a koszon kívül néhány okosság is ragadt rám. Jártam előadásokon, amiken megtudtam, hogy a 160 grammos CH-diéta csak nálunk létezik, magyar találmány. Nem vonom kétségbe a dietetikusok tudását, és elképzelhetőnek tartom, hogy sokaknak (az átlagnak - mindenféle pejoratív értelmezés nélkül) ez elegendő. Ám vannak olyan esetek is, amikor a szénhidrát-számolás önmagában nem működik. Nyilván aki nem szeretne elmerülni a táplálkozástudományban, sőt ideje sincs ilyesmire, annak ez lehet a legjobb megoldás, hogy élhető életet éljen. Aki azonban kíváncsi, tovább merészkedne és szívesen szerezne mélyebb ismereteket az egészségtudatos táplálkozás témakörében (mint ahogy én is), annak érdemes megvizsgálnia további lehetőségeket. A szénhidrát számoláson kívül ugyanis rengeteg mindenen elcsúszhat az a bizonyos tudatosság... Ez a bejegyzés azonban már így is hosszabbra sikeredett, mint azt eredetileg terveztem, ezért nem folynék bele a részletekbe. Talán egy külön bejegyzésben kifejtem majd, mire is gondoltam. Egyelőre annyit mondanék, hogy a továbbiakban igyekszem egy kicsit távolabb kerülni a 160 grammos szénhidrát diétától, változtatni a blog tematikáján.

Természetesség

Végülis az életmódÚJRAváltásról szóló írásomban már megfogalmaztam, hogy szeretnék a bolti készételek helyett saját magam által készített finomságokat fogyasztani (kekszek, édességek, sós nassolnivalók, főként a köztes étkezések elemei, hiszen a főétkezéseket eddig is magam készítettem, nem használok pl. levesporokat, ízfokozót tartalmazó ételízesítőket, stb.). Ma már rengeteg cukormentes, IR-ben eszegethető termék sorakozik az üzletek polcain. Úgy gondolom, egyre könnyebb ezekhez hozzájutni. De hogy természetesek lennének? A kekszek és csokoládék összetevőinek a listája gyakran a maltitollal* kezdődik (*édesítőszer, ami még nekem, az inkább székrekedéssel küzdő, lassú anyagcseréjű, pajzsmirigy alulműködéssel diagnosztizált embernek is hasmenést okoz!). Egyébként is túl sok a mesterséges hozzáadott összetevő az ilyenekben, amik valódi tápanyagot nem tartalmaznak, és csak üres kalóriát szolgáltatnak. Mostanra azt gondolom, hogy az életmódváltásnak, az egészségre törekvésnek nem erről kell szólnia és nem itt kezdődik. Nem elég, hogy amit megeszünk az cukormentes és teljes kiőrlésű. A lényeg ettől összetettebb. Erre szintén egy nemrég olvasott könyv hívta fel a figyelmemet.

Hulladékmentesség

A természetességhez és a teljes körű életmódváltáshoz kapcsolódik a hulladékmentesség gondolata. Nem azért vettem fel a palettára, mert mostanában a "zero waste" divatos. A minap ránéztem az ásványvizes palack készletünkre, és nem viccelek, valódi lelki fájdalmat okozott a látvány. Bizonyára Zorka jövője miatt kezdett érdekelni a Föld jövője is. Igazából nem is az indíttatás a lényeg, hanem a tettvágy. Megfogalmazódott a szándék: ez így nem mehet tovább! Egy kedves ismerősöm jóvoltából rátaláltam Kovács Heni blogjára (https://jollity.hu/). Imádom a bejegyzéseit olvasni a környezettudatos és minimalista életmódról. Úgy érzem, nagyon hosszú út áll előttem, és számtalan területen még csak elképzelni sem tudom, hogy változtassak, de valahol el kell kezdenem. Feliratkoztam egy 30 napos hulladékmentességre ösztönző hírlevél sorozatra. Napi feladatok vannak, amik segítenek az elindulásban. Jelnek tekintem, hogy az első napi feladat a műanyag vizespalackok elhagyása. Ami különösen tetszik, hogy magyarázat is tartozik a feladathoz: miért káros a környezetre és saját magunkra nézve is az adott szokás, hogyan kerülhetjük ki a használatát, mi legyen helyette.

Akit érdekel a téma, annak figyelmébe ajánlom a fent említett blogot, illetve Lupui Iza weboldalát is (http://160gramm.hu/). A linkgyűjteményben láthattad, hogy 160 grammos CH-diéta témában ő a kedvenc bloggerem. Időközben ő is továbblépett ezen az alapdiétán és szakember segítségével finomhangolást végzett rajta, a saját szervezetére szabva. Mindeközben nemcsak étkezésről, testmozgásról és lelki egyensúlyról ír, hanem minimalizmusról is. Érdemes követni, olvasni az írásait, érdekesek és egyben hasznosak.

Lassan zárom soraimat, pedig rengeteg gondolat van még a fejemben. Ha végigértél az irományomon, köszönöm Neked, hogy elolvastad.

A teóriám pedig, hogy miért fuccsol be a legtöbb tervem: túl sok mindenre próbálok odafigyelni egyszerre, és mindent tökéletesen kivitelezni. Ez azonban lehetetlen. Egyszerre csak egy dologra kellene figyelnem, és ha az megvan, akkor jöhet egy újabb és így tovább... Kiss Zsuzsi írta az egyik levelében a következőket - ami engem őszintén inspirált, és most már tényleg megpróbálom beépíteni az elmémbe a gondolatot:

"Nem létezik kiegyensúlyozott élet – helyette harmónia van, és arra kell törekednünk."

A következő blogtémákkal készülök a nem olyan távoli jövőben:

• hozzátáplálás: hogyan haladunk, hogyan csináljuk, mi a véleményem, meglátásom a hozzátáplálás "mizériáról"
• jónéhány IRtoura recept az elmúlt időszakból
• könyvajánlók: nem csak receptes könyveim
• Zorka nevelésével kapcsolatos elképzeléseim, könyvajánló
• összefoglaló bejegyzés a 21 napos nyárköszöntő saláta kihívásról, receptekkel
• blogbejegyzésben bővebb kifejtése annak, amiről facebookon értekezni szoktam, illetve amit jelen írásomban - eskü! - igyekeztem röviden összefoglalni (az más kérdés, hogy nem sikerült :P)

Tarts velem továbbra is IRtoura kalandos utamon, amin életmódváltóként és anyaként veszek részt! ;) Észrevételed, véleményed, kérdésed küldd el nekem hozzászólásban vagy privát üzenetben bármelyik internetes felületen (itt, gmail, facebook, instagram, lásd: a Rólam menüpont alatt). A megosztásokat köszönöm!

Hihetetlen, hogy immáron két éve szerkesztem az IRtourát! Bár az elmúlt évi munkám nem mondható hatékonynak, azért egy picit büszke vagyok arra, hogy még nem adtam fel, sőt... mindig találok valamit, ami miatt újult erővel folytatom a blogolást. A magánéleti változásaim következtében a figyelmem fókusza áthelyeződött, ezért a blogot, és a kirándulásomat az egészségtudatos élet útján elhanyagoltam.

Számomra elképesztő, hogy ilyen iszonyatosan gyorsan telt el ez a blogév. Mintha tegnap lett volna, hogy a szüléssel kapcsolatos félelmeimről írok vagy éppen azt várom, hogy leteljen az a bizonyos első három hónap, ami után állítólag megszűnik a sírós korszak (nálunk később ért véget és nem én sírtam, csak néha).

Ebben a bejegyzésben sorra fogom venni, mi az, amit sikerült teljesítenem az első blogszülinapon leírt terveimből, beszámolok röviden, mi történt az elmúlt évben, illetve mesélek a jövőbeli blogos terveimről.

Mi valósult meg az ígéreteimből?

- még több saját receptet osztok meg Veled: mivel a blogra sem szántam sok időt, ebből adódóan a receptek is elmaradtak sajnos.

- írok a natúrkozmetikumokkal kapcsolatos tapasztalataimról: ezt őszintén szólva el is felejtettem - talán azért, mert nem használok túl sok natúrkozmetikumot... ezt a tervet még megtartom a későbbiekre! ;)

- szót ejtek a vitaminokról, ásványi anyagokról, superfood porokról és egyebekről: ez is feledésbe merült, na de legalább újabb ötletet adtam magamnak!

- további életmódváltó tippekkel látlak el: nem vittem túlzásba, ellenben írtam az életmódÚJRAváltásomról.

- még több sporttal kapcsolatos bejegyzést hozok: nem valami sokat sportoltam, újat nem is próbáltam a várandósságom alatt és azóta sem. Két hete viszont elkezdtem ismét napi rendszerességgel pilatesezni, és április 8-án elindult egy újabb 21 napos pilates kihívás Kiss Zsuzsival! Gyere a facebook-ra a részletekért! ;)

- megosztom Veled a gluténfogyasztást érintő legfrissebb gondolataimat: időközben ezt újragondoltam, de még nem tettem le erről a bejegyzésről sem. Ja, ha nem találkoztál vele a blogon, az azért lehet, mert nem írtam még meg.

+ frissítem a blogon található linkgyűjteményt, hiszen rengeteg hasznos, érdekes blog címe hiányzik belőle: ez megtörtént! :) Hurrá-hurrá! És jó lenne egy anyakalandos linkgyűjteményt is készíteni, de az hatalmas vállalkozás lenne, ezért ebbe így nem merek belevágni, csak néhány hasznos oldalt osztok majd meg, amiket szeretek, és jószívvel ajánlok.

+/- az instagramon még aktívabb leszek, különválasztom a facebook oldal és az insta tartalmát (magyarul mást fogok posztolni a két közösségi oldalon - ez a héten már a kezdetét vette): különválasztottam, volt egy-két aktívabb időszakom, de arra jöttem rá, hogy annyira nem szeretem az instát, inkább facebook-ra töltöm fel a gondolataimat. Szerintem az instagram inkább képmegosztásra való, nekem viszont mindig rengeteg hozzáfűznivalóm van a képeimhez. A kép szerintem nem elég, hanem szükség van a szövegre is (vagy rosszul gondolom? Én csinálom rosszul?). Az instagramot nem az olvasgatásért görgeti az ember, hanem a szép, inspiráló képekért. A facebook-on talán a sok dumcsi is elfér még. Tudom, maradi vagyok, meg különben is azért van a blog, hogy aki olvasgatni akar, az olvasgasson ott. De Nekem meg egyszerűbb és gyorsabb egy facebook bejegyzést akár telefonról (legtöbbször arról) bepötyögni, mint egy szép blogbejegyzést megszerkeszteni. Ezért aki a blogon szeretne olvasgatni, az koppan sajnos.

- a kezdő életmódváltóknak több segítséget adok: ezzel sem készültem el. A régebbi bejegyzéseimet azonban eléritek a blogon, nem töröltem semmit.

- részletesebben írok a házikiskönyvtáram könyveiről: na ez is egy régi vágyam, hogy megtörténjen, Pedig azóta még több könyvem van (természetesen).

+/- elindítok egy zárt facebook csoportot, ahol a sorstársak egymásra találhatnak, segítünk egymásnak az életmódváltásban, támogatunk, bátorítunk Téged is: elindítottam, de eléggé passzív. Már én sem látogatom. :( Felpörgessük?

+ egy kicsit még közelebb engedlek magamhoz: az anyakalandos bejegyzéseimmel ez megtörtént! :)

Ezek helyett ami megtörtént az elmúlt egy évben:

• kevés recept került fel a blogra, de azok között vannak igazán ütősek (szerény véleményem szerint). Pl.: bounty ízű muffin sok mindentől mentesen, teljes kiőrlésű házi ravioli
• visszanézve sok gyümölcsös-zabpelyhes joghurtot készítettem, és ezt nem voltam rest megosztani Veletek sem
• láthattátok, mennyire vártam, hogy babázhassak :)
• újra elkezdtem étkezési naplót vezetni, leckefüzetben. Nem tartott sokáig, de egy pár napja ismét elkezdtem.
• megosztottam jó néhány #mit_ettem_ma posztot
• az életmódon túl is betekintést engedtem az életembe, az érzéseimbe
• elindítottam a blogon egy külön rovatot, anyakaland néven
• ajánlottam néhány YouTube gasztrocsatornát
• részt vettem Kiss Zsuzsi 7 napos "Vissza a pilateshez" kihívásán, a gyermekágyi időszak leteltét követően
• ahogy fent is írtam, életmódÚJRAváltásba kezdtem, aminek betartását nem mindig sikerül kiviteleznem
• részt vettem a Laura&Mommy blog 31 napos téli fotós kihívásán decemberben, de nem jutottam a végére (közbejött egy nemalvásos-zombiállapotos-csakZorkávalfoglalkozniakarós betegség)
• megkezdtük Zorkával a hozzátáplálást - kevés sikerrel, erről még nem is sokat írtam.

Most, hogy felsorakoztattam a hülye kifogásaimat, lássuk, mire vállalkozom a következő blogévben:

• a korábbi, be nem teljesített ígéreteimnek eleget teszek
• könyvajánlókat írok IRtoura és anyakaland részről is
• lesznek hozzátáplálós-Zorkamenüs bejegyzések, mert a babák még egészségesen táplálkoznak, lehet tőlük tanulni! :D
• interjúkat készítek életmód témában
• nem erőltetem az instagramot (ezt lesz a legkönnyebb betartani): hírt adok majd arról, ha új blogbejegyzéseim születnek, de ezen kívül nem igazán tervezek a továbbiakban (sem) aktívkodni... na jó, ezt még átgondolom, mert nehezen engedem el. Ha van erre valami ötletetek/kívánságotok/kérésetek, ne habozzatok megosztani Velem!
• a pofonegyszerű recepteket is felteszem a blogra, hogy könnyebben visszakereshetők legyenek, és azok is hozzáférhessenek, akiknek nincs facebook fiókjuk
• az új tartalmak mellett külsőleg is megszépítem a blogot
• ötletelek a maradék ételek felhasználásán: mostanában sok ilyen van nálunk ;)

Hatalmas lendületet és motivációt érzek most magamban, ezt igyekszem alaposan kihasználni (ahogy személyiségfejlesztők mondanák: kiaknázom a magamban rejlő lehetőségeket). Már nagyon várom ezt az "új korszakot", hogy kiélhessem a kreativitásom!

Köszönöm, ha elolvastátok a második blogszülinapi bejegyzésemet, és velem tartottatok idáig. Kövessetek továbbra is, ha kíváncsiak vagytok a fent említett jövőbeli írásaimra! Én pedig megyek tovább az úton, kicsivel egészségesebben! ;)

Amikor megírtam ennek a bejegyzésnek a vázlatát, a kislányunk még csak 3 hetes volt. Ám ezidő alatt több, korábbi elképzelésemen - előzetes tervemen - változtatni kényszerültem, aminek a lehetőségére fel sem készültem. Nem volt B tervem, mert határozottan hittem az A terv megvalósulásában. Majdnem minden borult, de ebből is tanultam egy valamit: rugalmasságot! :)

5+1 pontban összefoglaltam a tévképzeteimet:

0. Pozitív szülésélmény

Egy korábbi - még a szülés előtti, lásd: itt - bejegyzésemben már írtam arról, hogy félek a szüléstől. Utólag már tudom, hogy ez miért volt óriási hiba, és az is, hogy nem vettem részt semmilyen szülésfelkészítő tanfolyamon/órán - ami konkrétan a szülésélményre vonatkozik (a baba megérkezése utáni teendőkre igyekeztem minél jobban felkészülni). Mindkettőnknek, sőt mindhármunknak jobb lett volna, ha a szüléshez tudatosan állok hozzá. Nem szeretnék részletekbe bocsátkozni, aki ír nekem privát üzenetet, annak szívesen leírom a történteket. Itt most legyen elég annyi, hogy nagyon nehezen indult a szülés. Terminustúllépéssel kezdődött, túlhordással folytatódott. Az orvosommal megbeszéltek szerint a 41. hét 1. napján fektettek volna be a kórházba, hogy a 2. napon elindítsák a szülést. Mivel kereken a betöltött 41. héten már kórházba kerültem, ezért ezt a bizonyos "rásegítést" előre hoztuk egy nappal. Zorka azonban úgy döntött, nem várja meg az indítást, korábban jelezte, hogy megunta a pocakbeli létet. Ez viszont egy nem éppen nyugodt vajúdást eredményezett. Az aggodalom mellé ("jajj, csak egészséges legyen" - ez egyébként már a várandósság utolsó két hetében folyamatos nyugtalanságot biztosított, a mindennapos vizsgálatok ellenére) fájáserősítő oxitocin-infúziót kaptam. Szerencsére az ügyeletes szülésznő lelkileg is segített, hogy könnyebben, gyorsabban eljussunk a kitolási szakaszig. Közben persze még egyéb "sürgető" injekciót is kaptam, és többször megvizsgáltak, hogy lássuk, előrébb jutottunk-e. Az egész folyamat iszonyatosan lassan haladt. Míg a szomszéd szülőszobában a harmadik gyermekének életet adó nő a szülőágyra kerülése után 5 perccel már kész is volt, mi az egész éjszakát ott töltöttük, reménykedve, hogy nem lesz baj. Hálás vagyok a páromnak, gyermekem édesapjának, hogy végig kísért minket az úton, mellettünk állt órákon keresztül, fogta a kezem és elvágta a köldökzsinórt. Ugyanis öröm az ürömben, hogy megúsztuk a császározást (mielőtt még támadás érne, jelezném, hogy nem azért írom ezt, mert császárellenes "ősanya" vagyok, ahogy azt manapság mondani szokás, csupán tisztában voltam vele, hogy mindketten jobban járunk, ha sikerül a hagyományos módon megszülni/megszületni). Amikor a kitolási szakaszig eljutottunk, felgyorsultak az események. A kialvatlanság és borzalmas fáradtság ellenére minden erőmet összeszedtem, hogy mindhármunk érdekében mielőbb a karunkban tarthassuk Zorkát. :)

A kép forrása: http://www.pixabay.com

1. Kizárólagosan szoptatni fogok, az én lányom nem kap tápszert.

A fenti kijelentésből csak úgy sugárzik a tápszerellenesség, pedig valójában nem erről van szó. Az egy dolog, hogy annak idején a tápszert azért találták ki, hogy az anyák mihamarabb visszatérhessenek a munka világába. Mára azonban nagy segítséget jelent azoknak az édesanyáknak, akiknek nincs/nehezen indul be/nem kielégítő mennyiségű az anyatejük (azt a szűk réteget, aki ugyan biológiailag szoptathatna, de "kényelemből"  eteti tápszerrel a gyermekét, én személy szerint nem tudom megérteni, mindjárt részletezem is, hogy miért). Ami engem illet, a kórházban töltött napok alatt nem indult be a tejtermelésem, de még itthon sem igazán akaródzott. A lányom éhezett, és minden igyekezetem ellenére tápszeres pótlást kényszerültem adni. Szerencsére lehetőségem volt szakemberektől tájékozódni (ajánlom a facebook-on a Szoptatási tanácsadás - kérdezz felelek zárt csoportot), hogyan segíthetek, ha már elhatároztam, hogy anyatejjel szeretném táplálni a gyermekem - mert annak rengeteg pozitív hatása van. Zorka 8 hetes volt, amikor sikerült elhagynunk a tápszeres pótlást. Ekkorra ugyan teljes mértékben megbarátkoztam a tápszerrel, elfogadtam létezését és jelenlétét a mindennapjainkban, mégis óriási megnyugvással töltött el néhány nappal/egy-másfél héttel később, hogy innentől kezdve a kislányom 100% anyatejes, és ez nem csupán átmeneti állapot volt. Az ezt követő növekedési ugrásokat is gond nélkül, észrevétlenül átvészeltük.

Még egy gondolat: azért nem találom kényelmesnek a tápszerezést, mert szerintem a szoptatással ellenben sokkal nagyobb macera a cumisüveget vagy a pótlásra szánt egyéb eszközt naponta többször mosogatni, sterilizálni, méricskélni a tápszert, a baba természetesen sírva várja, amíg felforr a víz majd visszahűl, és különben is, milyen nehéz eltalálni, hogy mennyit fog éppen kérni belőle a baba? Sok lesz vagy kevés, és akkor kezdődhet elölről az egész procedúra? Ez kinek kényelmes?

2. Nem adunk neki játszó- vagy etetőcumit.

Nem ragoznám túl. Biztosan mindenki olvasott már róla, hogy a cuminak káros hatásai lehetnek a babák fogainak elrendezkedésére nézve. Használatától a szoptatás rovására kialakulhat cumizavar. A cumisüveg  nálunk először gyorssegély volt, amikor tápszeres pótláshoz kellett nyúlnunk, ugyanis az már volt otthon (nem én vettem, azokon  a rendezvényeken kaptam ajándékba, amiken a várandósságom alatt jártam) és sterilizáltam is a biztonság kedvéért. Aztán pedig ebben vittem az anyatejet, mikor olyan helyre mentünk, ahol megítélésem szerint nem tudtam volna megoldani a szoptatást. A játszócumi tényleg olyan eszköz volt a szememben, amit nem szerettem volna Zorkának adni, csak aztán kiderült, hogy ő nem az a nyugodt baba, amilyen édesanyám elmesélése szerint én is voltam, vagy amilyenre éppen ezért számítottam. Ezért MEGPRÓBÁLTUNK játszócumit adni a szájába, hogy a vigasztalhatatlan sírás alatt egy kicsit megnyugtassa (amíg mondjuk kimegyek a mosdóba, bekapok pár falatot, vagy éppen utolsó mentsvárként készítem a tápszert). Na ja... vettünk ezerféle cumit: szilikont, latexet, ilyen formájút, olyan formájút, ilyen márkát olyan márkát. A gyerekorvosunk a hagyományos cseresznyecumit ajánlotta, mondván úgysem lesz baja a baba fogainak tőle. Már odáig jutottunk, hogy beszereztük volna, HA valahol találunk (mert ugyan nem találtunk egyik üzletben sem, bizonyára az internet azon rejtett bugyraiban árulják, ahova a mi kezünk nem ér el). Egy szó mint száz, Zorka semmilyen játszó- vagy nyugtató-/altatócumit nem fogadott el. :) Megint csak öröm az ürömben, hogy így leszoktatnunk sem kell.

3. Az anyaság minden egyes másodpercét élvezni fogom.

Ez a gondolat gyönyörűen hangzik... elméletben. Kövezzetek meg nyugodtan, de a valóságban ez nem ilyen egyszerű. Vannak bizony nagyon nehéz pillanatok/percek/órák/napok, amikor azért nem olyan könnyű felhőtlenül boldognak lenni. Főleg, amikor már semmi ötleted sincs, miért sír a lányod keservesen, torkaszakadtából, nem tudod megnyugtatni, nem tudsz rajta segíteni. Amikor esténként választanod kell, hogy a rendelkezésedre álló 5 percben gyorsan befalj valami vacsorának nem nevezhető akármit vagy inkább letusolj, de olyan is akad, hogy egyikre sincs lehetőség. Aztán telik az idő, a babóca már 3 hónapos, és naivan azt gondolod, most már elmehettek apával és babával hármasban a közeli kávézóba egyet sütizni és kávézni, de tévedsz, mert sírva indultok el (belül már te is sírsz), és nem múlik a sírás, kénytelenek vagytok visszafordulni. Több példát nem említenék, legyen annyi elég, hogy körülbelül idén januártól - vagy talán már tavaly decemberben felcsillant a reménysugár - érzem úgy, hogy tényleg élvezem az élet minden egyes másodpercét. Zorka most (január végén) 5 és fél hónapos.

4. Csak szakemberektől fogadok el tanácsot, és mindig jó döntést hozok.

Igen ám, de ez nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Ki számít szakembernek? Naprakészek az információi? Ha a gyerekorvos és a laktációs tanácsadó két egymással ellentétes dologra biztat, más kérdésekben megbízhatok a gyerekorvos kompetenciájában? És ha a védőnő olyat mond, amiről biztosan tudom, hogy idejétmúlt nézet? Vele mi a helyzet egyéb témakörökben? Nagyon nehéz kiigazodni, és megtalálni a rengeteg információ közt a megfelelőt. Ezért léptem ki már több olyan kismamás facebook csoportból is, ahol "csak anyukák" voltak. Őszintén felidegesített ugyanis az, hogy olyan tanácsokat adtak jónéhányan egymásnak, ami nemhogy segítene, hanem kárt tehet például a baba egészségében. Sokaknak már az is nehézséget okoz, hogy elnevezzék a saját gyermeküket, emiatt ezekben a csoportokban rengeteg "mondjatok fiú neveket" és ehhez hasonló kérdés kerül kiírásra (nálunk sem volt egyszerű a névválasztás, mert nem voltunk közös nevezőn a párommal, de mi mindketten tudtuk, hogy ezt egymás között kell megoldanunk). Ugyanakkor az általam feltett értelmes kérdésekre, amelyek semmilyen szakmai tudást nem igényeltek (pl. van-e valakinek tapasztalata egy bizonyos típusú orrszívó készülékkel), nem kaptam választ. Ez nem hozta lázba az anyukákat.

+1 Hozzátáplálás

Teljesen elvesztem, túl sok az információ, és ezek milliónyi halmazban helyezkednek el, amik néhol metszik egymást, de többnyire még csak nem is találkoznak. Ez a téma megérne egy külön bejegyzést. Egyelőre azonban erről nem tervezek írni (bármikor meggondolhatom magam). Ne aggódj, a nagy zűrzavarban eldöntöttem már, hogyan fogjuk kezdeni a kóstolgatást, természetesen szakemberekre hallgatva - aki nem a védőnő és nem is a gyermekorvos.

Köszönöm, hogy elolvastad ezt az egészen személyes anyakaland bejegyzést. Ha van kedved, írd meg nekem a Te történeted vagy a véleményed a fentiekkel kapcsolatban. Szívesen fogadok minden hozzászólást, üzenetet. ;)

A blog első szülinapján már írtam arról, hogy 2016. novemberében érett meg a döntésem, és valósult meg a gyakorlatban, miszerint áttérek az egészséges életmódra. A bemutatkozásomban olvasható, hogy nem vagyok inzulinrezisztens, nem is célom senkit sem félrevezetni az IRtoura megnevezéssel. Csupán arra utalok a blog címével, hogy az életmód - amit követek - a 160 grammos szénhidrát diétából indul ki, ennek mentén építem fel az étrendem, azonban az elfogyasztott ételek CH-tartalmát nem méricskélem.

Ugyanakkor utólag hálás vagyok az akkori endokrinológusomnak, aki dietetikushoz küldött. A táplálkozási tanácsadáson ismerkedtem meg ezzel a diétával, és emellett a szakember az elfogyasztott ételek, alapanyagok milyensége, a szervezetre gyakorolt hatása iránti érdeklődésemet is felkeltette. Összefoglalva: sokat köszönhetek ennek a két betűnek (IR). Már csak azért is, mert életmódváltás nélkül aligha lehetnék most egy két és fél hónapos kislány büszke anyukája. :)

Az utóbbi időben azonban "egyszerűbb" volt elhanyagolnom az egészségtudatos életmódot, és csak gyorsan harapni valamit, ha időm - értsd: a lányom - engedte. Mostanra azonban egyre inkább elkezdett zavarni ez a fajta hanyagság, és változtatni szeretnék rajta. Mikor máskor lenne erre jobb alkalom, mint ősszel (véleményem szerint bármikor lehet életmódot váltani, embere válogatja, kinek mi a könnyebb), ráadásul az egykori életmódváltásom 2. évfordulóján?

3 okom - ha tetszik motivációm - is van, amiért ezt a lépést megteszem:

1. Nem csak a várandósság alatt fontos, hogy mit eszik a kismama, és ezzel milyen táplálékhoz juttatja hozzá gyermekét, hanem a szoptatás ideje alatt is figyelnünk kell az elfogyasztott ételek és italok minőségére. Ez ugyanis mind befolyásolhatja gyermekünk későbbi egészségét.

2. A majdani hozzátáplálás során szeretnék jó példát mutatni a lányomnak, hiszen nem az számít, mit prédikálunk, hanem hogy mi magunk hogyan élünk. Gyermekeink a cselekedeteinket, viselkedésünket fogják lemásolni, és ha ennek az ellenkezőjét szeretnénk tanítani a szavainkkal, az egyenlő a sikertelen neveléssel.

3. A hiúságom: szülés után ugyan visszanyertem a várandósság előtti súlyomat, sőt még vékonyabbnak láttam magam a tükörben. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Már lassan 3 hónapja élek "bűnözésben", és ez a kitérő bizony meglátszik minimum az alakomon, ha nem az egészségi állapotomon is (nem készíttettem mostanában erre irányuló tesztet, így pl. vérvételes bizonyítékom sincs rá).

Az új életmódomban az alapanyagok minősége továbbra is a 160 grammos CH diétát fogja követni, lényegesnek tartom azonban megjegyezni, hogy méricskélni továbbra sem fogok. És nem fogyókúrázok, mielőtt még valaki ilyen felelőtlenséggel vádolna. Nagyon fontos számomra, hogy anyatejjel táplálhassam a kislányom, és ezt nem kockáztatnám egy buta fogyókúrával.

Íme 10+1 pontban felsorolva, hogy mire fogok mostantól odafigyelni:

• elkerülöm a finomított szénhidrátokat (cukor, finomliszt, fehér rizs)
• bolti készételek helyett a nehezebb megoldást választom: elkészítem itthon saját magam
• teljes kiőrlésű, rostban gazdag pékárut és egészséges, tápláló gabonákat, álgabonákat fogyasztok
• minden főétkezésem (reggeli, ebéd, vacsora) tartalmaz zöldségfélét - egy következő szint, hogy ennek minél nagyobb százaléka nyers formában kerül a tányéromra
• nem iszom állati eredetű tejet (tejtermékeket módjával eszem)
• keresem a gluténmentes lehetőségeket
• hetente legalább 4 nap eszek levest
• vaj/vajkrém/margarin/sajtkrém helyett zöldségkrémet kenek a szendvicsemre
• a heti menüt előre eltervezem, beleértve a köztes étkezéseket is
• a vízfogyasztásomat és a lányommal megtett sétáink hosszát ellenőrzöm

+1: minden héten kipróbálok egy új egészséges receptet valamelyik szakácskönyvemből, magazinomból vagy bloggertársamtól

Az életmódváltást november 10-én kezdem, mert sok emberrel ellentétben nekem könnyeben megy, ha kezdő dátumot szabok a céljaimnak, előtte pedig felkészülök, bevásárolok (nos igen, a 10-ei fizetésnaphoz igazítottam a startot), gyakorolok, lefaragok a helytelen szokásaimból, hogy ne csak hirtelen beleugorjak valaminek a közepébe, amit aztán nem tudok hosszútávon kivitelezni. Elméleti síkon pedig összeszedem a gondolataimat, az érzéseimet és odafigyelek magamra, hogy rájöjjek, mi a jó nekem.

Az életmódváltásban segítségemre lesz egy manuális eszköz és 3 telefonos applikáció:

• a BuJo-m (Bullet Journal - lásd a fenti képen) - a tervezéshez
• a Listonic - a bevásárláshoz
• a Plant Nanny - cuki növényöntözgetős játék a vízfogyasztáshoz
• és a FitzeeWalk - a sétákhoz

Ha szeretnél velem tartani, velem együtt változtatni, keress meg az "Életmódváltás IRtoura módra" zárt facebook csoportban vagy privát üzenetben, esetleg hozzászólásban, és támogassuk egymást a kitűzött cél elérésében. Nem kell, hogy ugyanaz legyen a motivációd és a módszereid, elég ha a lelkesedésed és az elszántságod hasonló az enyémhez! ;) Benne vagy?

További képek az alkalmazásokról, hogy meggyőzzelek ;)

Tavaly nyáron IRtoura rá voltam pörögve a gasztrovideókra. Találtam is néhány YouTube csatornát, ami különböző okok miatt a kedvencemmé vált. Ezt a pár csatornát szedtem most össze, hogy megosszam Veled az élményt. Igazi nyári, lazulós, videózós napokhoz/estékhez ajánlom, amikor a hőség miatt ugyan a konyhába nem tennéd be a lábad, de egy kis motiváció, inspiráció jól jöhet, és új erőre kaphatsz! ;)

Elöljáróban csak annyit, hogy mindegyik YouTuber külföldi, ezért egyikük sem kifejezetten IR-barát ételeket készít a videóiban (a 160 grammos CH-diéta ugyanis csak nálunk létezik). Ugyanakkor mindegyikük az egészséges táplálkozásra törekszik, és szeretnének jó példát mutatni az internetes ajánlások útvesztőiben. És ami még nagyon lényeges, hogy a felhasznált alapanyagok 98%-a nálunk is megtalálható, könnyen beszerezhető - nem úgy, mint azt egyes nagyhírű magyar mesterszakácsok főzős műsoraiban látni szoktam. A videók angol nyelvűek, de megértésükhöz nem szükségeltetik felsőfokú nyelvtudás (ezért is szeretem őket annyira).

A fenti kép forrása: http://www.pixabay.com/hu/m%C3%A1lna-bogy%C3%B3-ny%C3%A1r-closeup-2023404/

1. Pick up limes

• honlap: http://www.pickuplimes.com
• különlegessége: vegán
• Sadia Badiei, dietetikus videocsatornája, aki Kanadában tanult, jelenleg pedig Hollandiában él
• nemcsak receptekkel lát el, hanem életmód tanácsokkal is, hogy egyszerűbb, rendezettebb legyen mindennapi létezésünk
• a videói alatt feltünteti a weboldalára vezető linkeket, amin a pontos recepteket érhetjük el szöveges formában
• bento box*-os videói miatt kaptam rá a csatornára (* a bento japán egytálétel, amit hagyományosan bento dobozból fogyasztanak. Ilyen ételhordót nálunk is lehet kapni, vagy rendelhetünk külföldi oldalakról: egy tálban több rekesz van, így a különböző fogásokat egymás mellett, egymástól elválasztva, kis helyen tárolhatjuk -> nagyon praktikusnak tartom)

2. The Happy Pear

• honlap: http://www.thehappypear.ie
• egy ír ikerpár, Dave & Steve gasztrocsatornája
• különlegessége: szintén a növényi alapú táplálkozás hívei
• több üzletük, vendéglátóipari egységük van Írországban, illetve az Egyesült Királyságban is fellelhetők
• többségében főételeket készítenek
• nemcsak recept videóik vannak, hanem utazós vlogjuk is

3. keepupwithliv

• blog: http://www.welloro.com
• Olivia Maire vlogja
• különlegessége: gluténmentes, tejmentes és vegán recepteket is találunk a videói között
• küldetése, hogy megmutassa, rohanó világunkban hogyan tudunk könnyen, gyorsan és olcsón is egészségesen élni illetve étkezni

4. Goodful

• honlapot nem találtam a csatornához
• vegyesen található mindenféle téma a videók között: egészséges receptek, tornagyakorlatok, DIY ötletek - de ezek kategóriák szerint vannak felsorakoztatva, nem kell köztük céltalanul bolyongani
• a videókon narráció nélkül, a hosszadalmasabb részeknél felgyorsítva láthatjuk az ételek elkészítésének módját, zenei kísérettel, szöveges instrukciókkal
• a leginkább azt kedvelem ebben a csatornában, hogy ötletesek a tartalmai

+1 Akis Kitchen

• honlap: http://www.akispetretzikis.com/en/kitchen-lab
• egy kicsikét kakukktojás az előzőekhez képest: nem azért követem, mert egészséges receptek elkészítésére törekedne, hanem az alapötletek, a videók hangulata, a szakács stílusa (irtó cuki akcentusa <3) miatt, és mert szerelmem Görögország
• Akis Petretzikis, görög séf készíti a videókat, ezért tipikus görög recepteket is találunk a repertoárjában
• másik csatornáját Akis Petretzikis néven találod meg: itt görögül beszél, ezért aki nem ismeri a nyelvet, annyira nem tud profitálni belőle (és az akcentust sem hallhatjuk)

Remélem, tetszett a válogatás, és Te is annyira rákattansz majd ezekre a YouTube videókra, mint én egykor. Amíg a bejegyzés megírásához összegyűjtöttem az anyagot, én is nehezen tudtam haladni, mert egyetlen videó megtekintése sosem elég. Te ismersz a fentiekhez hasonló videocsatornákat, amikről úgy gondolod, érdemes rájuk feliratkozni? Oszd meg az IRtoura blog olvasóival, követőivel az észrevételed! Találkozzunk a következő bejegyzésemnél is, kicsivel egészségesebben! ;)

Mostanában, ahogy közeleg a szülés várható időpontja, egyre nehezebben sikerül éjszakánként elaludnom. Sokáig számítógépezek - mert az agyam ilyenkor már semmilyen értelmes tevékenységre nem használható, a párom alszik, ezért nem szeretnék zajongani, a kisszobában lévő erőtlen lámpafény mellett borzalmasan megterhelő a szemeimnek az olvasás... A nappalok könnyebbek, mert akkor elfoglalom magam mindenfélével: tudok takarítani, főzni, pakolászni, rendezkedni, olvasni, sétálni, beszélgetni a családdal, barátokkal, orvosi vizsgálatokra járkálni - tulajdonképpen egész sok teendőm van.

Esténként az agyam felpörög, és ezzel együtt a pocaklakó is tornázni kezd általában.

Hogy félek-e a szüléstől? Elsőre azt mondanám: IGEN! De miért is?

A fenti kép forrása: https://pixabay.com/hu/terhes-n%C5%91-terhess%C3%A9g-terhes-has-1910302/

1. Mert váratlan és bizonytalan.

Mármint az biztos, hogy be fog következni, de az időpontja meglepetés. A szülés várható napja csak egy dátum, egy viszonyítási alap, amihez képest akár több hét eltérés is lehet (esetemben maximum 2, mert a 38. héten járok, tehát előbb nem jöhet, ellenkező esetben pedig - ha nagyon jól érezné magát odabent a babó - a 42. hétnél biztosan nem hagyják tovább túlhordani a picikét). Ebből a szempontból nem is igazi félelemről beszélnék, hanem izgatottságról. A várakozás egyben öröm is, de bármikor komolyra fordulhat a dolog.

2. Nem tudom, honnan fogom tudni, hogy "ez már az!".

Megint csak a bizonytalanság. Hogyan fog megindulni a szülés? Elfolyik a magzatvíz? Rendszereződnek a fájások? Az előbbi rendben is lenne, azt azért csak-csak észreveszem, ha nagyobb mennyiségű folyadék szabadul ki a testem alsó feléből. De a fájások? Mit kell éreznem? Egyáltalán mennyire fáj? Persze azt mondják, hogy rettenetesen, és biztosan felismeri az ember, de olyat is olvastam, hogy valaki nem volt tudatában annak, hogy ezek már az igazi fájások, mert eléggé erőtlenek voltak (és ez egyben a másik félelmem is, mert ebben az esetben dönthet az orvos a császározás mellett, én azonban nagyon szeretnék természetes úton szülni).

A fájdalomküszöböm viszonylag magas. Gyakran előfordul, hogy lila foltokat találok magamon, és azon gondolkodom, ezeket mikor szerezhettem, mert egyáltalán nem rémlik, hogy valaminek nekimentem volna, beütöttem volna a karom/lábam/oldalam, fájdalmat éreztem volna, csak a nyomát látom napokkal később.

Azt mondják, első terhességnél a 16. hét környékén általában már érezheti belülről a kismama a baba mozgását. Én a 20. hét vége felé éreztem, akkor is csak azért, mert már nagyon idegesített, hogy még mindig semmi, borzasztóan koncentráltam, és talán bebeszéltem magamnak, hogy igen, most azt éreztem. Aztán az is lehet, hogy nem, de ez is olyan dolog, hogy első terhességnél honnan tudjam, pontosan milyen érzés a baba mozgása (mert a leírásokat elolvastam róla, de más elképzelni mint megtapasztalni). A fájásoknál vajon tudni fogom, hogy ez már a szülés jele? Bizonytalanság.

3. Az internet teli van rémtörténetekkel, negatív szülésélményekkel.

Benne voltam egy facebook csoportban, ahol kisbabájukat idén nyárra váró nők oszthatták meg egymással a várandósság, a szülés és a szülés utáni időszak élményeit. Pár hétig vettem részt csupán a csoport életében, mert iszonyatosan frusztrált, hogy mindenkinek minden baja van, ez fáj, az fáj, a szülés mindenkinek borzalmas, nem úgy mennek a dolgok, ahogy kellene.

Egyrészt szinte rosszul éreztem magam, hogy a többi nő tapasztalataival szemben nekem problémamentes a várandósságom (kopp-kopp-kopp). Nem fájt semmim, jól aludtam (akkor még...), az elején sem voltak rosszulléteim, bírtam a munkát, nem igazán fogott ki rajtam a terhesség, nem volt teher - és még most sem az.

Másrészt elkezdtem félni a komplikációktól, magától a szüléstől.

Harmadrészt nem tetszett a csoporttagok egy részének hozzáállása a gyermekváráshoz. Tegnap este, amikor belekezdtem ebbe a bejegyzésbe, egy példát is írtam ide. De aztán rájöttem, hogy annak ellenére, mennyire általános a téma, mégis bántónak, durvának és ítélkezőnek tűnhet, amit megosztok róla. Ezért inkább röviden csak annyit említenék, hogy a csoportban lehetőség volt igazi, hozzáértő szakembereket kérdezni az aggályainkról. Az elszomorító az volt számomra, hogy szívesebben fogadták meg a kismamák azokat a ajánlásokat, amiket más - sok esetben szintén első gyermeküket váró anyukák - tanácsoltak, és fontosabb volt a "hogy könnyebb/kényelmesebb nekem", mint a "hogy lesz jobb a gyermekemnek". Természetesen mindenkinek szíve joga eldönteni, kire hallgat...

Ha ezzel valakit megbántok, akkor elnézést kérek, tényleg nem szándékom az ítélkezés, hiszen én is első kisbabámat várom, gyakorlati tapasztalatom nincs erről az egészről. Mindössze annyit tudok tenni, hogy igyekszem mindennek előzetesen utánajárni, és mérlegelni, mi szolgálja leginkább a gyermekem érdekét.

+1 "A pici pocak dilemma"

A várandósságom utolsó hónapjáig minden orvos rémülten kereste a pocakomat - ugyanis még 7 hónapos terhesen is úgy néztem ki, mint aki maximum a 4-5. hónapban van. Eleinte még vicces volt és örültem is, hogy nem váltam hirtelen bálnává - bocs a kifejezésért. A vége felé azonban már zavart. Mert hiába tudom, hogy a legutóbbi ultrahang és nőgyógyászati vizsgálat adatai szerint a magzat kb. akkora, amekkorának lennie kell (a buksija pár nappal van lemaradva, a combcsontja viszont hosszabb, a becsült súlya teljesen normális, a szívhangja is tökéletes, mint abban a bizonyos nagykönyvben, ahogy azt az orvosom mondta), mégis ott motoszkál bennem egy gondolat: ugye nincs semmi baj, ugye jól fejlődik? Hozzá kell tennem, hogy széles a csípőm, és a babavárás előtt sem voltam csontsovány, ezért tulajdonképpen normálisnak is tekinthető esetemben a pici pocak, de amikor egészségügyi szakemberek kérdőjelezik ezt meg, akkor úgy gondolom jogosnak tekinthető az aggodalmam.

És hogy valami jó is legyen a végére: alapvetően pozitív beállítottságú, optimista embernek tartom magam. Nemcsak az egészség, az életmód területén, hanem másban is igyekszem tudatos lenni: a személyiségem alakításában, a dolgokhoz való viszonyulásomban, a gyermekvárásban, s majd a gyermeknevelésben.

Nagyon sok előadáson, rendezvényen részt vettem a várandósság alatt, és odafigyelek arra, hogy az információim hiteles forrásból származzanak. A szoptatással kapcsolatban a laktációs tanácsadókra, szülésznőkre, a hozzátáplálás ügyében táplálkozástudománnyal foglalkozó szakemberekre, orvosokra és természetgyógyászokra, a gyerekek érzelmi intelligenciájának fejlődése-fejlesztése témában pszichológusokra, pszichoterapeutákra, védőnőkre, egy szó mint szász - számomra hiteles szakemberekre hallgatok.

Ezért úgy döntöttem, nem hagyom elbizonytalanítani magam, és felülkerekedek a félelmeimen. Pár napja már arra fókuszálok inkább, milyen csodálatos dolgok várnak rám, ránk, családként. Ezt a bejegyzést azzal a szándékkal írtam, hogy megosszam Veled a félelmeimet, érzéseimet, az életszemléletemet. Hiszen ha hasonló cipőben jársz mint én (kismama vagy, vagy éppen tervezitek a pároddal/férjeddel a gyermekvállalást), hasznos olvasmány lehet számodra ez. Az interneten hajlamosak vagyunk a sok véleményből és élményből csak a rosszakat felfedezni. Azonban nem hagyhatjuk, hogy ez megrémítsen és ok nélkül elkeserítsen, rettegésre késztessen.

Nagyon fontos az, hogyan viszonyulunk a dolgokhoz, milyen lencsén keresztül szemléljük a világot. Ha Te is hajlamos vagy a sötét viharfelhőket hamarabb észrevenni, mint a mögöttük megbújó napot, akkor inkább gyorsan vedd elő a szivárványos napszemüvegedet, és programozd át magadban a félelmeidet! ;) Anyakalandra fel!

Segítségként itt egy pozitív dal (nagy kedvencem a színházi nézőteres korszakomból):

Több recept feltöltését is ígértem már (régebben és nem olyan régen egyaránt) - ezek közül a teljes kiőrlésű raviolit már kértétek is tőlem. Kezdjük akkor ezzel! :)

Raviolit az életmódváltásom előtt is készítettem, akkor még finomlisztből. Volt egy alaprecept, amit használtam, és "IR-barátosítottam". Itt találjátok, videó formájában: https://www.youtube.com/watch?v=QgSl0kR_fcI

Ebben a bejegyzésben a tészta receptjét írom le, hiszen maga a ravioli többféle töltelékkel és szósszal elkészíthető: lehet húsos, gombás vagy zöldséges, paradicsomos, tejszínes, sajtos... csak a fantázia/kreativitás és az ízlés szabhat határt. Kísérletezz bátran!

Azt azért elárulom, hogy én darált hússal és gombával töltöttem (kevés olajon készre pirítottam/pároltam őrölt piros paprikával, sóval és borssal, majd az egészet bedobtam az aprítóba, hogy könnyebb legyen tölteni, ne potyogjanak ki a nagy gombaszeletek). Oregánós-bazsalikomos paradicsomszósszal és sajttal tálaltam.

A tészta hozzávalói:

• 350 gramm teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 150 gramm fehér tönkölyliszt
• 1 csipet só
• 5 db közepes méretű tojás

1. A fenti hozzávalókat a robotgép táljába adagolom és elkezdem összekeverni. A végén még kézzel is dagasztom egy kicsit.

2. Fél órára hűtőbe teszem a tésztát (ez idő alatt elkészíthető a szósz és a töltelék).

3. A fél óra leteltével kisebb adagokra szedem a tésztát - mert egyszerre nem férne el a nyújtódeszkán. Tésztanyújtó szerkezet hiányában (meg egyébként is) egy ügyes kis szilikonos sodrófa segítségével leheletvékonyra nyújtom a tésztát - de tényleg, amilyen vékonyra csak tudom. Alul-felül lisztezni szoktam, hogy ne ragadjon a felülethez, főleg mert zsiradék sincs benne.

4. Pohárral (mert nincs pogácsaszaggatóm, bocsesz! És mert a célnak tökéletesen megfelel...) köröket szaggatok a tésztából. 

* Egy kis intermezzo: az én emlékeimben ennek a tésztának a szögletes változata a derelye, amit nagymamám mindig krumplipürével töltött, aztán tejföllel és jómagam trappista sajttal fogyasztottam csemeteként. Máshol a baracklekvárral töltött változat is elterjedt volt, amiért én sohasem rajongtam. Emiatt nálam a ravioli kerek - jobban mondva töltötten már félkör alakú. Pont.

5. A korongok közepére kevéske tölteléket halmozok. Közben ki fogod tapasztalni, mennyi a megfelelő mennyiség. ami elegendő az ízélményhez, de még összezárható tőle a tészta, főzés közben nem folyik ki.

6. Ezután a körök szélét vízzel körbekenem egy ecset közreműködésével - ettől fog ügyesen összeragadni a raviolink. A tésztakorong egyik felét a másikra hajtom (ezt nem tudom szebben, érthetőbben megfogalmazni, de a lenti képeken látható), és a széleket kézzel majd villával lenyomkodom.

7. Amikor már egy jókora adag tészta elkészült, nagy fazékban sós vizet forralok, forrás után alacsonyabb fokozatra állítom a tűzhelyen a lángot, majd jó pár darab tésztát addig főzök, amíg feldobják magukat a víz tetejére (+ 1-2 perc, hogy tuti nem maradjon nyers- ugyanakkor arra is vigyázz, hogy ne főjön szét!).

8. Szűrővel kiszedem és már kész is. A szószba most is beleforgathatod vagy meglocsolhatod tálaláskor (én az utóbbi módszert választottam).

+ egy tipp: ha csak tálaláskor szeretnéd a szósszal leönteni a raviolit, akkor vagy a tészta főzővízébe, vagy már leszűrést követően tegyél egy picike olívaolajat a tésztácskákhoz, különben összeragadnak.

Mint láthatod, nagyon kevés alapanyag szükségeltetik a ravioli tésztájához, azonban arra mindenképp készülj fel, hogy nem kevés időt fogsz vele a konyhában tölteni. Összegyúrni könnyű, de a nyújtás, töltögetés, kenegetés, hajtogatás eléggé pepecselős munka, ami sokáig tart és az én türelmi szintemhez képest idegőrlő. Csak ráérős hétvégékre ajánlom a ravioli készítést, akár több fázisban. Na most jól meghoztam a kedved! :D

A fenti adagból 75 db raviolim lett, ami összesen 357,2 g szénhidrátot tartalmaz. Egy db raviolitészta CH-értéke 4,76 g, az alábbiak szerint*:

TK tönkölyliszt: 255, 5 g CH (73 g CH/ 100 g)

Fehér tönkölyliszt: 101,7 g CH (67,8 g CH/ 100 g)

Tojás: nem számolós

Só: nem számolós

Ne feledkezz meg az általad választott töltelék és szósz szénhidrát tartalmának számolásáról sem!

**Az általam feltüntetett szénhidráttartalom forrása a termékek csomagolása. Amennyiben nem volt csomagolás, elsősorban a www.hazipatika.com oldal tápanyagtáblázatait használtam vagy korábbi jegyzeteimet.

Amennyiben rászánod magad a ravioli elkészítésére, oszd meg velem tapasztalataidat az elkészítéssel és az eredménynel kapcsolatban! Férfiak meghódítására egyébként kiváló étel, az én párom legalábbis értékeli a rászánt időt és az IRtoura finom végeredményt, az ízélményt. Főként akkor tudod ezt a hatást elérni, ha ritkán készítesz ilyesmit, így kuriózumszámba megy. Jó étvágyat a teljes kiőrlésű változathoz, kicsivel egészségesebben! ;)

Több hét kihagyás után úgy döntöttem, hozok még egy részt a #mit_ettem_ma sorozathoz. Az étkezési naplómat elnézve azonban arra jutottam, nem lehet számotokra túl érdekes. Mivel nem főzök minden nap új ételt, így van, hogy 2-3 napig is ugyanazt a főételt esszük. A reggelivel próbálok variálni, de a köztes étkezésekre nincs mindig időm vagy kedvem új dolgot készíteni, így ezek is olyan egyhangúak lettek.

Így inkább rendszertelenül fogom egy-egy étkezésem - recepttel vagy anélkül - megosztani Veletek, itt a blogon vagy facebookon vagy instagramon. Érdemes mindhárom felületen követni, mert nem ugyanazokat a tartalmakat és képeket töltöm fel mindenhova. A "mit_ettem_ma" hashtagre keresve megtaláljátok majd ezeket a bejegyzéseket.

Lássuk akkor  a menüket! :)

Hétfő:

REGGELI: TOJÁSRÁNTOTTA SZALONNÁVAL, UBORKA-PARADICSOM SALÁTÁVAL, ROZSOS KENYÉRREL

TÍZÓRAI: GULLÓN KEKSZ, WAWEL CSOKI, KÓKUSZTEJES KÁVÉ

EBÉD: ZÖLDSÉGFASÍRT ZÖLDBABOS BULGURRAL, TZATZIKI SALÁTÁVAL, 100%-OS GYÜMÖLCSLÉ

UZSONNA: GÖRÖGDINNYE (IR-eseknek nem ajánlott, vagy csak óvatosan, mivel nagyon kis mennyiség belőle rövid időn belül feltornázza a vércukorszintet, aztán le is süllyed, és nehéz a következő étkezésig kibírni)

VACSORA: SZALÁMIS SZENDVICS SAJTKRÉMMEL, TZATZIKI SALÁTÁVAL, 100%-OS GYÜMÖLCSLÉ

Kedd:

REGGELI: SÜLT VIRSLI SÜLT PARADICSOMMAL, TZATZIKI SALÁTÁVAL, ROZSOS KENYÉRREL

TÍZÓRAI: BUNDÁSALMA, 100%-OS ALMALÉ (a bundásalmát anyukám készítette, cukormentesen, TK lisztből, én pedig fahéjas eritrittel szórtam meg)

EBÉD: ZÖLDSÉGFASÍRT ZÖLDBABOS BULGURRAL, TZATZIKI SALÁTÁVAL, REGGELI MARADÉK VIRSLIVEL, WAWEL CSOKI

UZSONNA: GÖRÖGDINNYE, NEKTARIN

VACSORA: BUNDÁSALMA

Szerda:

REGGELI: ZÖLDSÉGFASÍRT ÚJRAGONDOLVA (lapcsánkásítottam) TZATZIKI SALÁTÁVAL ÉS SAJTTAL

TÍZÓRAI: HÁZI BARACKOS JOGHURT ZABPEHELLYEL ÉS KORPOVIT KEKSSZEL

EBÉD: TOJÁSOS LECSÓ KOLBÁSSZAL, ROZSOS KENYÉRREL

UZSONNA: TRÓPUSI MANGÓS SMOOTHIE (Costa Coffee  - nagyon finom volt, de nem tudom sajnos, hogy volt-e benne cukor)

VACSORA: TOJÁSOS LECSÓ KOLBÁSSZAL, ROZSOS KENYÉRREL, NEKTARIN

Csütörtök:

REGGELI: SÜLT VIRSLI TZATZIKI SALÁTÁVAL, SAJTTAL, ROZSOS KENYÉRREL

TÍZÓRAI: TEJESKÁVÉ, GULLÓN KEKSZ

EBÉD: ZÖLDSÉGES-SONKÁS TÉSZTA, HÁZI MEGGYLÉ, NEKTARIN

UZSONNA: HÁZI GRAPEFRUIT JOGHURT ZABPEHELLYEL, BUNDÁSALMA

VACSORA: ZÖLDSÉGES-SONKÁS TÉSZTA, KAKAÓ (tésztát egyébkét heti egyszer szabadna enni - itt megint előjön az a probléma, hogy ehhez minden nap főznöm kellene)

És még néhány kimaradt kép az elmúlt időszakból:

Szafi Free vaníliás chia magos quinoa kása nektarinnal (a csomagolás hátoldalán olvasható recept szerint elkészítve)

Saját készítésű vaníliafagyi Gullón keksszel (a fagyi receptjéről egy facebook bejegyzésben írtam, itt)

Tejfölös-gombás csirke zöldbabos bulgurral, kovászos uborkával

Török Eszter-féle tönkölyös korpás párnácska, a dietetikus "Viszlát, cukor és fehér liszt!" című könyvéből (Nem ez életem leggusztusosabb képe, de tényleg nagyon finom ám! Nálam a töltelék: tejföl, füstölt sajt, majorannás csirkesonka, paradicsom, paprika.)

Tepsis húsos tészta - amiről szintén nem sikerült előnyös képet készítenem, semmilyen szögből, de ez is IRtoura finom! ;)

Amennyiben kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, vagy szeretnéd véleményed megosztani, azt megteheted hozzászólás vagy privát üzenet formájában itt vagy a facebook ill. instagram közösségi oldalakon. Elérhetőségeimet a "Rólam" menüpont alatt találod.

Pénteken délután valami történt a gyomrom tájékán. Az étvágyam elment nyaralni, és ehhez még csak az engedélyemet sem kérte. Emiatt a bejegyzésem némiképp hiányos lesz, a vacsorát kérlek egészítsd ki magadnak!

REGGELI: TELJES KIŐRLÉSŰ PIZZA, CUKORMENTES KÓLA

• előző este pizzát rendeltünk, onnan maradt meg a reggelim, és ahogy majd látni fogod, az ebédem is :)

TÍZÓRAI: ÉVFORDULÓS SÜTI

• elkészítés leírása: itt

EBÉD: TELJES KIŐRLÉSŰ PIZZA, CSERESZNYE

UZSONNA: TEJESKÁVÉ, POPCORN

• a pattogatott kukoricának igen magas a szénhidrát tartalma, ezért nem szabad belőle sokat enni, ráadásul a felszívódása is villámgyors
• ha uzsonnára nem csak gyors, hanem lassú felszívódású CH-okat is szoktál fogyasztani, akkor helyettesítsd valamilyen TK keksszel vagy zöldséggel
• amikor a dietetikussal elkészítettük a számomra alkalmas étrendet, azt javasolta, hogy uzsonnára gyors felszívódású CH-ot egyek, és ha azt tapasztalom, hogy ez nem működő stratégia, akkor rakjak bele lassút is (olyankor szoktam lassú Ch-ot is pakolni az uzsimba, ha utána edzeni megyek)

VACSORA: -

• ahogy a bejegyzés elején már említettem, péntek este nem volt valami nagy étvágyam, egy falat sem ment le a torkomon
• ez az állapot az egész hétvégémet, sőt a rá következő hetemet is végigkísérte
• talán két napja kezdem csupán úgy érezni, hogy ismét normális az étvágyam, tudok enni
• az étvágytalanság betudható annak, hogy a gyomromnak egyre kisebb helye van a testemben, az egyre növekvő pocaklakónak köszönhetően
• most már úgy néz ki, rendeződik az állapot (nincs hányingerem sem, helyette van újabb nyavalyám: derékfájás - hurrá!)

Képekben:

Amennyiben kérdésed van a fentiekkel kapcsolatban, vagy szeretnéd véleményed megosztani, azt megteheted hozzászólás vagy privát üzenet formájában itt vagy a facebook ill. instagram közösségi oldalakon. Elérhetőségeimet a "Rólam" menüpont alatt találod.