Szeptember 18-ától 8 héten keresztül kísérletet teszek arra, hogy csökkentsem a legyőzhetetlennek látszó cukor iránti sóvárgásomat (részletek a kihívásról: ITT! Csatlakozz Te is! ;). Előtte azonban utánanéztem, mi is okozhatja ezt a vágyat. Az interneten keresgéltem, és többféle forrást használtam. A hitelességüket nem bizonyíthatom, azonban ha elgondolkodunk egy kicsit, magunk is beláthatjuk igazságtartalmukat. A google keresőjébe írd be a "cukoréhség" kifejezést, és máris ezerféle verziót találhatsz a kiváltó indokokra.
A cukoréhség okai lehetnek:
- stressz, levertség, borús hangulat
- helytelen, rendszertelen táplálkozás
- vitaminhiány
- hormonális zavarok
- elégtelen vízfogyasztás
- fáradtság
- monoton, mozgásszegény életvitel
Bizony nem könnyű az élet, többféle szerepben próbálunk helyt állni. Küzdünk a stresszel, miközben az életünk rohan (ettől még nyugtalanabbak lehetünk). Nem csoda, hogy ilyenkor a táplálkozásunkra és az egészségünkre is nehezebb odafigyelni, és a helyes mederbe terelni. "Csak gyorsan bekapunk valamit", mert erre van időnk. Víz helyett cukros üdítőkkel, koffeinnel tömjük a szervezetünket. A vitaminbevitelünk sem mondható megfelelőnek, sőt mi több - elégségesnek sem. Nem csoda hát, ha fáradtak vagyunk, és megmozdulni sincs kedvünk. Csak ledőlünk a kanapéra, és "ide valami édeset / csokit akarok!" felkiáltással várjuk a könnyebb holnapot. Hiszem, hogy ezek a dolgok mind összefüggenek (ismételten filozofikus hangulatban vagyok). Arról nem is beszélve, hogy a cukoréhségnek bizony komolyabb okai is lehetnek.
Ám manapság már - úgy gondolom - annyira természetesnek vesszük az egészségtelen táplálkozást, hogy arra nézünk furán, azt bélyegezzük meg, aki odafigyel az egészségére, és próbál tudatosan étkezni, egészségesen élni. A többség azt tekinti normálisnak, aki a finomlisztből készült, mindenféle elemi rostot és tápértéket nélkülöző pékárukkal, a gyorséttermi mesterséges kajákkal, a tartósítószerekkel és ízfokozókkal ellátott bolti kész- vagy félkész ételekkel, porokkal, alapokkal csillapítja éhségét. Hiszem, hogy egyszer még fordul a kocka, és nem MI (egészségtudatosak, inzulinrezisztensek, ilyen olyan élelmiszerre érzékenyek, paleolit diétát követők) leszünk a dilinyósak, és a most még többségben lévők is felismerik, mivel táplálhatjuk testünket úgy igazán (hogy az ne csak pillanatnyi vágyainkat, hanem szervezetünk szükségleteit is kielégítse).
Talán egy picit eltértem a tárgytól, ezért most vissza is kanyarodnék. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha cukoréhségünket csak az előbbiekben felsoroltak okozzák. Ezek ugyanis mind a saját döntésünk eredményei. Az azonban már cseppet sem ilyen egyszerű helyzet, és sokkal nehezebb változtatni rajta, ha valamilyen betegség váltja ki belőlünk a mérhetetlen édességvágyat. A www.hazipatika.com oldalon az alábbi cikket találod erről: Édesszájú? Komolyan beteg lehet!
Eszerint Dr. Jacob Teitelbaum: Beat Sugar Addiction Now! (Győzd le a cukorfüggőséget most!) című könyvében a cukoréhséget különböző betegségek tüneteiként azonosítja. Ilyen betegségek lehetnek:
- pajzsmirigy alulműködés
- élesztőgomba vagy candida elszaporodás
- menopauza
- inzulinrezisztencia
- adrenalin túltermelés
- mellékvese-betegség
Erre most mondhatnám, hogy akkor minden rendben, természetes a cukoréhségem, mivel pajzsmirigy alulműködésem van. DE! Ez nem igaz, hiszen szabad, felnőtt ember vagyok: tudnom kell kontrollálnom magam, és mivel tisztában vagyok vele, hogy a túlzott cukorfogyasztás káros az egészségemre, igenis ellen kell állnom a csábításának! :)
A 8 hetes kihívás során erről az akaraterőről teszek tanúbizonyságot. Remélem, Te is velem tartasz, kicsivel egészségesebben! ;)
A zárt facebook csoporthoz itt tudsz csatlakozni: http://www.facebook.com/groups/350682655373843/
Az esemény facebook oldalát itt találod: http://www.facebook.com/events/720385938149298/