Ahogy azt az előző részben ígértem, most arról fogok írni, nálam hogyan valósult meg az életmódváltás: attól a pillanattól, ahogy kiléptem a dietetikustól, egészen addig, ahol most tartok.

Ezzel bátorítani szeretnélek, hogy ne add fel a változtatásra irányuló törekvéseidet, bármilyen nehéznek tűnjék is!

Miután részt vettem egy táplálkozási tanácsadáson, teljesen el voltam keseredve. Mert az akkori eszemmel annyit fogtam fel az egészből, hogy semmit finomat sem ehetek ezentúl, mindenről le kell mondanom. Nem igazán tudtam, mihez kezdjek. A dietetikus nagyon kedves és segítőkész volt, a konzultáció után e-mailben megrohamozott egy halom linkkel: többféle tápanyagtáblázat, mintaétrendek, honnan rendelhetek IR-kompatibilis ételeket, főzőiskola, stb. Ennek ellenére nem tudtam azonosulni az inzulinrezisztenciával és a 160 grammos szénhidrát diétával. Akkori rohanó életemben a kifogásokat kerestem: nekem nincs időm mindenféle bioüzletbe elmenni, hogy ezeket az - akkor még hű de különlegesnek, egyenesen úri huncutságnak gondolt - alapanyagokat megvásároljam, az összetevők listáját bogarásszam a boltban, méricskéljek, számolgassak, idegesítsem magam. Jobban szerettem az egyszerű és gyors megoldásokat, mégha ezek hosszú távon nem is a javamat szolgálták. 

Nem voltam hajlandó lemondani a félkész vackokról és a velük együtt járó kényelemről. Mivel a vérvételeken bebizonyosodott, hogy nem vagyok inzulinrezisztens, így nem is tartottam fontosnak az egészséges étrendet (ahogy a testmozgást sem, de ez már másik téma). Tulajdonképpen elutasítottam az egészségtudatosságot, s mint kiderült: vele együtt az egészséget. Voltak időszakok, amikor úgy döntöttem, belekezdek a diétába, mert fogyni szeretnék. Ezek a próbálkozások azonban hamar elbuktak, mivel egyrészt nem volt megalapozott az indíttatás, másrészt a 160 grammos CH diéta jellemzője, hogy a lassú de tartós fogyásban segít (a módszer tartósságban pedig akkor én még nem hittem, csak az eredményt akartam látni).

Aztán időközben kicsit megkomolyodtam, változtattam a gondolkodásomon, a hozzáállásomon, és ami a legfontosabb, döntő lépés volt: megtaláltam a motivációt az életmódváltáshoz. És ez nem a külsőségeken alapult, mint a korábbi kísérleteim esetében. Mivel a pajzsmirigy betegségem egy olyan szindrómával kerülhet kapcsolatba, ami többek között meddőséget okozhat, így erről az oldalról közelítettem meg a problémát. Minden vágyam a családalapítás, ezért arra a felismerésre jutottam, hogy változtatnom kell az eddigi felelőtlen életvitelemen, a gyermekvállalás megkönnyítése érdekében. Az elhatározásomban az alábbi, szűnni nem akaró tüneteim erősítettek meg, amik a diéta elkezdése - és tegyük hozzá, hogy a gyógyszeradagolás beállítása - előtt folyamatosak voltak:

• fáradékonyság, energiahiány, álmosság ("minél többet alszom annál álmosabb vagyok" és "sosem tudom kipihenni magam" jelmondatok)
• hangulatingadozások, gyakori rossz kedv
• memóriaromlás, nehezen megy a gondolkodás
• lassú anyagcsere
• haspuffadás
• zsíros, pattanásos bőr

Több mint fél éve kezdtem komolyabban foglalkozni az egészséges életmód témakörrel, és rájöttem, hogy alapjában véve teljesen rosszul álltam a kérdéshez: azt gondoltam, ami egészséges, az sokba kerül, nehéz beszerezni, rossz ízű vagy íztelen, sokáig tart elkészíteni, egyhangú, unalmas... a szokásos közhelyek.

Aztán rájöttem, hogy az egészségtudatos táplálkozás a lehetőségek végtelen tárházát rejti.

Azt gondoltam, többé nem mehetek étterembe, cukrászdába, nem fagyizhatok, nem ehetek "gyorskaját". De rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem igaz, hiszen egyre több olyan hely van, ahol odafigyelnek a különleges igényekre. Sorban nyílnak IR-barát pékségek, cukrászdák, éttermek, ebédkiszállításra specializálódott vendéglátó egységek. A párommal például havonta rendelünk pizzát, teljes kiőrlésű lisztből. 

Ezt a blogot is azért hoztam létre, hogy másoknak is megmutathassam, mit jelent (szerintem) az egészségtudatos életmód. Bizonyára feltűnt, hogy nem minden mondatommal az egészséges táplálkozást hirdetem, hanem inkább az egészségtudatosságot hangsúlyozom. Ez azért van, mert én is ember vagyok, és néha megengedek magamnak egy kis "kalandozást vagy bűnőzést". Vendégségben nem mindig tiltakozom kézzel-lábbal minden falat ellen, amivel megkínálnak. Főleg hétvégente vagyok "lazább" e téren, ahogy az aktuális hangulatom és elszántságom diktálja.

Példa: anyukám kókuszkockát sütött, teljes kiőrlésű tönkölylisztből. A piskótája elképesztően puha volt, ezért megkérdeztem, hogy csinálta. A válasza: mézzel.

Az egyik reggel vérvételre kellett mennem. Későn végeztem, rohantam a munkahelyemre. Nem ettem még aznap semmit, nem volt nálam reggeli, ezért vettem útközben egy szendvicset magamnak. A kifli nyilván csak a nevében volt teljes kiőrlésű, ráadásul mustár is volt a szendvicsben (cukorral, talán ízfokozóval), mégis megettem.

Ez néhanapján belefér az életembe, az én felfogásom szerint. Az esetek nagy többségében azonban igyekszem odafigyelni arra, hogy 

TUDATOSAN...

• vásároljak
• étkezzek
• döntsek

Nem kötelező a 160 grammos CH diéta minden pontját betartanod, feltéve hogy nem betegség miatt, hanem életmódváltás apropóján tetted le mellette a voksod. Az esetek 95%-ában azonban nem árt tudatosnak lenni.

Ennek a bejegyzésnek lesz még folytatása, amiben azt mutatom meg, a gyakorlatban hogy lehet átállni lépésről-lépésre az egészségtudatos életmódra, mivel érdemes kezdeni, mit szükséges elhagyni, mivel lehet helyettesíteni.

Remélem, segítettem a fenti sorokkal, hogy egy kicsit másképp tekinthess a diétára. Őszintén úgy gondolom, hogy az új életmódom átok helyett ÁLDÁS, mivel a felsorolt panaszaim elmulasztotta, az étkezéseimet változatosabbá tette, az életemet pedig szebbé, egészségesebbé.

Ne feledd: találd meg, mi a TE motivációd az életmódváltásban, és légy tudatos a döntéseidben! Tarts velem a következő részben is, kicsivel egészségesebben! ;)