Életünk során rengetegféle stresszhelyzettel szembesülünk: a munkában, a magánéletünkben, ha nem úgy alakulnak a dolgaink, mint ahogy szeretnénk, ahogy elterveztük. A minap az egyik legjobb barátnőmmel Pál Feri atya előadásán jártunk, és a változásról hallhattunk érdekes gondolatokat. Nekem most pont jókor jött ez, hisz a legutóbbi bejegyzésemben (ha még nem láttad volna, itt elolvashatod) azt ígértem, hogy az új életmódunk ill. a rohanó életvitelünk közötti feszültségről, a kettő összeegyeztetéséről, ill. az ezzel járó stresszről fogok írni. Íme a bejegyzés, fogadd szeretettel!
Az életmódváltóknak alapvetően két csoportját különböztetem meg: akik saját maguk döntöttek az életmódváltás mellett (az egészségük megőrzése, jobb közérzet elérése vagy fogyás érdekében) és akik valamilyen okból (betegség, ételérzékenység, allergia, stb. miatt) rákényszerültek a változtatásra. Minden bizonnyal az utóbbi csoportnak sokkal nehezebb, hiszen nincs választási lehetőségük: változtatniuk kell és kész. Ebben az esetben önmagunkon kívülről érkezik a kényszer. Ez már magában konfliktushelyzetet szül, főleg ha tagadással reagálunk a kialakult helyzetre. Azonban akkor is adódhatnak nehézségek az életmódunk megváltoztatásában, ha az önszántunkból történik.

Pál Feri atya előadáson hallottam, hogy:

"Nem a problémám miatt vagyok rosszul, hanem a megoldási kísérleteim elégtelensége miatt".

Esetünkben az életmódváltás a probléma, amennyiben áldozathozatalként, lemondásként tekintünk rá. Próbálunk megoldást keresni a problémára - vagy inkább csak kibújni alóla, hárítani a felelősséget. Ebből születnek a sikertelen életmódváltások. Azonban egy nagyon fontos gondolat az előbbiekhez:

"Aki egy megoldatlan problémával megtanult együtt élni, az radikális változáson ment keresztül".

Vagyis megoldási kísérletek keresése helyett célszerű inkább a hozzáállásunkon, önmagunkon változtatni. És ez nem egyenlő a beletörődéssel, egy belső útról van szó, amit az egyén magával, magában tud megtenni.

Mi okozhat stresszt az életmódváltás kapcsán:

• nem ehetem azt, amit szeretnék, amikor szeretném
• vendégségben kínosan érzem magam (akkor is, ha visszautasítom, amivel kínálnak, és akkor is, ha elfogadom)
• nem zuhanhatok az ágyba munka után, mert ma még nem mozogtam
• több időt vesz el a vásárlás az életemből, mert az összetevők listáját bogarászom
• nem tudom összeegyeztetni a munkát/a családot/a barátokat/a hobbim az új életmódommal
• nincs időm/energiám mindenre odafigyelni (étkezés, testmozgás, pihenés, lelki béke)
• furcsán néznek rám a többiek, nem értik a különcségem

1. Első tanácsom, hogy az életmódváltást önvizsgálattal kezdjük: tudatosítsuk magunkban, miért váltunk életmódot: mi a kiváltó ok és mi a motivációm erre. Pl.: túlsúlyos vagyok, szeretnék lefogyni. Magas a koleszterinem, nem szeretnék szív-és érrendszeri betegségben szenvedni.

2. Ne legyünk magunkkal túl szigorúak. Néha talán megbotlunk majd (hopp egy cukorka, hopp egy péksüti, hopp kimaradt egy edzés), de ez ne szegje kedvünket. Folytassuk onnan, ahol a törés volt, mintha mi sem történt volna.

3. Ne foglalkozzunk mások véleményével! Ha nem értenek meg minket, nem elég támogató a környezetünk, akkor is ragaszkodjunk elveinkhez. Ne erőltessük rá másokra a véleményünket, ne szálljunk vitába. Helyette diplomatikusan vezessük rá beszélgetőpartnerünket, hogy a véleményszabadság nekünk ugyanúgy kijár, mint neki, és ezt ő is tartsa tiszteletben.

4. Ne bosszankodjunk, ha valami máshogy történik, mint ahogy megterveztük: ha kimarad egy edzés, mert előző este nagyon keveset aludtunk, a szokásosnál is fárasztóbb, megterhelőbb volt a munka és már csak vonszoljuk a testünket, higgyük el: nagyobb hasznára válik a szervezetünknek, ha most inkább lepihenünk, kialudjuk magunkat, minthogy belevágunk egy 5 km-es kocogásba.

5. A leggyakorlatiasabb tanácsom az életmódváltóknak, hogy tervezzék meg előre, az elkövetkezendő napokban mit fognak tenni magukért, az egészségükért, az új életükért. Ehhez használhatnak valamilyen elektronikus applikációt, papírt, határidőnaplót, naptárat, ki melyiket preferálja. Először írjuk be a fix programjainkat (pl. munka, értekezlet, találkozó, családi esemény). A többi helyre pedig osszuk szét azokat a további teendőket, amiket az új életmódunk megkövetel: torna, főzés , bevásárlás, relaxálás, énidő..

Összességében véve a stressz ellen a legjobb módszerem a felkészültség és a rugalmasság. Nem idegeskedem, ha tudom, mire számíthatok, és ha megvan bennem a képesség, hogy elengedjem, ami hátráltat. 

A hét végéig hozok egy táblázatot, amiben megmutatom, hogyan lehet könnyen megtervezni a mindennapokat, hogy az új tevékenységek rutinszerűvé váljanak. Addig pedig javaslom, próbáljátok meg elsajátítani a fentebb írtakat! Több pihenést, kevesebb stresszt, kicsivel egészségesebben! ;)