A kihívás 4. hetéhez sajnos nem sok fényképet tudok társítani. Ugyanis ekkor kezdtem az új munkahelyemen, és túlságosan izgatott voltam ahhoz, hogy a fotózásra koncentráljak. Az egyik legjobb barátnőmmel a héten folytatott beszélgetésből többször is kiderült, hogy ideje lenne valamilyen memóriaserkentőt szednem, mert sok fontos dolog kiszökik mostanában a buksimból.

A képek hiányát igyekszem szöveggel pótolni, hiszen továbbra is szorgosan jegyzeteltem, miket ettem a héten.  Azt már az elején leszögezném, hogy nem feltétlenül tartom magam követendő példának, főleg a pattogatott kukoricázásokat és egyéb diétaellenes finomságokat figyelembe véve.

Íme:

A töltött paprikáról van képem:

Ebben egyébként kevés szénhidrát volt, és nem is igazán laktam jól vele. Tanács: mindenképp érdemes teljes kiőrlésű kenyeret vagy valamilyen IR-barát gabonát, álgabonát fogyasztani mellé. Akár a töltelékhez is keverhető egy kis bulgur, barnarizs, gersli vagy zab...

Estére már nem volt kedvem főzni, ezért inkább pizzát rendeltünk a kedvenc környékbeli pizzériánkból. Ott a tésztát kérhetjük teljes kiőrlésű lisztből, és minden feltétet magunk válogathatunk össze, nincsenek sablonpizzák.

A pörköltet a párom készítette, vörösborosan. Ez az ő reszortja, mert szereti csinálni és olyan IRtoura finomra sikerül mindig, hogy nem is szívesen venném el tőle. Rendszerint kókuszolajat használ, és sok vöröshagymát. A szaftosságát ez adja, nem a rengeteg zsiradék.

A tönköly kockát a Lipótiban szerzem be. Nem teljes kiőrlésű, de egy fokkal jobb a sima fehérlisztes pékáruknál. Nem érzem magam rosszul tőle, nem puffadok, és ha nincs más vagy nem készültem fel megfelelően a napra, akkor ezt bevethetem vésztartalékként.

Burgonyát ritkán tartunk itthon (mindig csak annyit sikerül venni, amit egyszerre megfőzök vagy sütök a páromnak). Ezért ilyenkor én is csipegetek belőle egy keveset. Arra igyekszem figyelni, hogy ez ne sűrűn forduljon elő. Ha gyrostálat eszek, akkor például sosem hasábburgonyával kérem, mindig csak török rizzsel.

A "Fitt kocka" is a már említett pékség találmánya. Először vásároltam ilyet életemben (mert nem volt éppen tönköly kockájuk), de soha többet nem fogok. A negyedét is nagyon nehezen gyűrtem le, többször nekiláttam, végül kidobtam.

Munka után a párom meghívott egy sörre. Itt szegtem meg a héten először a cukortilalmat (de nagyon jól esett, és a cukorleszokós csoportban azt tanítom, hogy ne érezzünk bűntudatot a botlások után, ezért én sem teszem).

A fenti képen az ebédem látható.

És itt szegtem meg másodszor a héten a cukortilalmat. Hirtelen felindulásból elkövetett "Amerikából kapott csoki" kóstolást hajtottam végre (a párom szerencsére segített benne):

Így nézett ki számomra az IRtoura leszokom a cukorról! kihívás 4. hete. Már olyan régen volt, hogy szinte nem is emlékszem a tanulságára. :D Annyit azonban kiemelnék, hogy magamhoz képest előrelépésként élem meg, hogy a korábbi életvitelemmel összehasonlítva kevesebbszer kívántam meg az édességet.

Aki velem tart a kihívásban, annak továbbra is sok sikert és önfegyelmet kívánok! Hajrá, kicsivel egészségesebben! ;)