A kihívás ötödik hetét rajtam kívül álló esemény nehezítette. A táplálkozási szokásainkban további szigorítást már nem kellett bevetnünk (ahogy a negyedik héten sem), azonban a saját életvitelemhez és az IR-barát táplálkozáshoz kicsikét érvágásnak éreztem, hogy ebédre nem tudtam főtt ételt fogyasztani. A munkahelyen ugyanis nem lehetett használni a mikrót. Nyilván rendelhettem volna minden nap ételt valamelyik IR-barát étteremből, azonban ott még nem tartok, hogy ezt a luxust anyagilag megengedhessem magamnak.
Így hát improvizáltam, valahogy így (most sincs túl sok fényképem):
A fenti képen: pirított magvak, sajt, olívabogyó.
A vacsorám sem cukormentes, sem IR-barát nem volt. :(
A fenti képen az ebédre és uzsonnára csomagolt elemózsiám látható. Lent a vacsorám.
A ciráta: extrudált cirokgolyó. Közben felfedeztem, hogy nem csak ebben a natúr változatban kapható, hanem -ugyanúgy mint a kölesgolyó - földimogyorós ízesítésben is.
Emellett két egészséges sós nassolnivalót is felélesztettem: az olívabogyós fetakrémet és a sós mogyoróvajat. Ez utóbbiból IRtoura finom köztes étkezés varázsolható, pofon egyszerűen: egy korpovit keksz egyik felét kend meg mogyoróvajjal, ragaszd össze egy üres korpovit keksszel, és tádám! :D Komolyan próbáld ki, szerintem elképesztően jó.
Vasárnap estére már "vadulni" kezdtem. A kihívásban ugyan csak a következő naptól engedélyezett a cukormentes üdítők fogyasztása, én már most ittam egy pici diétás kólát. Na de ez még mind semmi a 6. héthez képest.
Hamarosan elkészülök azzal a bejegyzéssel is. Addig is hajrá tovább a kihívásban, kicsivel egészségesebben! ;)
A kihívás 4. hetéhez sajnos nem sok fényképet tudok társítani. Ugyanis ekkor kezdtem az új munkahelyemen, és túlságosan izgatott voltam ahhoz, hogy a fotózásra koncentráljak. Az egyik legjobb barátnőmmel a héten folytatott beszélgetésből többször is kiderült, hogy ideje lenne valamilyen memóriaserkentőt szednem, mert sok fontos dolog kiszökik mostanában a buksimból.
A képek hiányát igyekszem szöveggel pótolni, hiszen továbbra is szorgosan jegyzeteltem, miket ettem a héten. Azt már az elején leszögezném, hogy nem feltétlenül tartom magam követendő példának, főleg a pattogatott kukoricázásokat és egyéb diétaellenes finomságokat figyelembe véve.
Íme:
A töltött paprikáról van képem:
Ebben egyébként kevés szénhidrát volt, és nem is igazán laktam jól vele. Tanács: mindenképp érdemes teljes kiőrlésű kenyeret vagy valamilyen IR-barát gabonát, álgabonát fogyasztani mellé. Akár a töltelékhez is keverhető egy kis bulgur, barnarizs, gersli vagy zab...
Estére már nem volt kedvem főzni, ezért inkább pizzát rendeltünk a kedvenc környékbeli pizzériánkból. Ott a tésztát kérhetjük teljes kiőrlésű lisztből, és minden feltétet magunk válogathatunk össze, nincsenek sablonpizzák.
A pörköltet a párom készítette, vörösborosan. Ez az ő reszortja, mert szereti csinálni és olyan IRtoura finomra sikerül mindig, hogy nem is szívesen venném el tőle. Rendszerint kókuszolajat használ, és sok vöröshagymát. A szaftosságát ez adja, nem a rengeteg zsiradék.
A tönköly kockát a Lipótiban szerzem be. Nem teljes kiőrlésű, de egy fokkal jobb a sima fehérlisztes pékáruknál. Nem érzem magam rosszul tőle, nem puffadok, és ha nincs más vagy nem készültem fel megfelelően a napra, akkor ezt bevethetem vésztartalékként.
Burgonyát ritkán tartunk itthon (mindig csak annyit sikerül venni, amit egyszerre megfőzök vagy sütök a páromnak). Ezért ilyenkor én is csipegetek belőle egy keveset. Arra igyekszem figyelni, hogy ez ne sűrűn forduljon elő. Ha gyrostálat eszek, akkor például sosem hasábburgonyával kérem, mindig csak török rizzsel.
A "Fitt kocka" is a már említett pékség találmánya. Először vásároltam ilyet életemben (mert nem volt éppen tönköly kockájuk), de soha többet nem fogok. A negyedét is nagyon nehezen gyűrtem le, többször nekiláttam, végül kidobtam.
Munka után a párom meghívott egy sörre. Itt szegtem meg a héten először a cukortilalmat (de nagyon jól esett, és a cukorleszokós csoportban azt tanítom, hogy ne érezzünk bűntudatot a botlások után, ezért én sem teszem).
A fenti képen az ebédem látható.
És itt szegtem meg másodszor a héten a cukortilalmat. Hirtelen felindulásból elkövetett "Amerikából kapott csoki" kóstolást hajtottam végre (a párom szerencsére segített benne):
Így nézett ki számomra az IRtoura leszokom a cukorról! kihívás 4. hete. Már olyan régen volt, hogy szinte nem is emlékszem a tanulságára. :D Annyit azonban kiemelnék, hogy magamhoz képest előrelépésként élem meg, hogy a korábbi életvitelemmel összehasonlítva kevesebbszer kívántam meg az édességet.
Aki velem tart a kihívásban, annak továbbra is sok sikert és önfegyelmet kívánok! Hajrá, kicsivel egészségesebben! ;)
Az IRtoura leszokom a cukorról! kihívás első két hete (a kísérleti fázis) igazán gyerekjáték volt. A dolog a harmadik héttől kezdett komolyra fordulni. Itt ugyanis már az édes ízek is kizárásra kerültek. Ez azt jelentette, hogy nincs édesítőszer, nincs gyümölcs, nincsenek diétás üdítők és IR-barát édességek, csak az édességmentes élet. Beismerem, annyira nem borzasztó, mint ahogy hangzik, inkább gondolati szinten jelent nehézséget. Idáig ugyanis ehettem gyümölcsöt, ihattam gyümölcslevet, használhattam édesítőszert. Az én döntésem volt, hogy élek-e ezekkel, vagy önfegyelmet mutatok. A harmadik héttől a döntés lehetősége azonban kikerült a kezemből. Pontosabban írva: választhattam volna, hogy használok édesítő segédeszközöket, de akkor fittyet hányok a kihívás menetére, aminek valljuk be, nem sok értelme van.
Természetesen nem vagyok tökéletes, ezért a harmadik héten - sőt, a továbbiakban is olvashattok majd erről - fogyasztottam a kihívás szempontjából "szabályellenes élelmiszereket", és az IR-diétába beilleszthetőséget sem mindig vettem figyelembe. Ezért biztatok mindenkit, ha cukorleszokásra adja a fejét, ne keseredjen el, hogy néha becsúszik mégis egy kis édesség. A néha-néha abszolút belefér, a mindennapi és mértéktelen vagy egyszerűen túlzásba vitt cukorfogyasztás az, ami ellen kampányolok.
Lássuk, miről is beszélek, hogyan telt számomra a kihívás 3. hete:
A képen: lecsós húsgombóc (vörösbab is volt benne, amiről utólag megtudtam, hogy a konzervdobozban cukros lében áll).
* a chia puding ebben a formában rossz választás volt, mert leírhatatlanul borzalmas. Semmilyen íze sincs. Úgy látom, hogy az ízlésemnek a chia puding csak úgy tud megfelelni, ha édesítőszer és/vagy gyümölcs is van benne. Javasolnám, hogy próbáljátok ki ezt az abszolút cukormentes változatot, de ezt most kivételesen nem teszem. Tényleg... NE!
Fent: bundáskenyér
Lent: padlizsános gombás egytálétel (ezerszer finomabb volt, mint ahogy a képen kinéz)
** a kölesgolyó extrudált termék, ezáltal gyors felszívódású. IR-diétában tízóraira abban az esetben fogyasztható 10 gramm szénhidráttartalmú mennyiségig, amennyiben valamilyen lassú felszívódású CH-ot fogyasztunk mellé. Ezért a fentiekben rossz példát mutatok a kedves olvasóimnak.
A lenti képen a megmentőm, a dijoni mustár látható. Ő teszi lehetővé, hogy a gondolataimat a cukros szószok felől (majonéz, ketchup, stb.) az egészségtudatos táplálkozás irányába tereljem. :)
Hoppá-hoppá! Pénteken ellátogattunk a párommal a budapesti Oktoberfestre, amit idén először a Kincsem Parkban tartottak. Nagyon jól éreztük magunkat, lóversenyt is láttunk, és ittam egy korsóval a kedvenc rózsaszín elefánt sörömből. Ez egy belga meggysör, amivel a kihívás két szabályát is megszegtem, ugyanis cukrot és gyümölcsöt is fogyasztottam. Az Oktoberfest azonban szerepelt az őszi bakancslistánkon, ezért kihagyhatatlan volt - ahogy a kedvenc söröm is.
A vacsorát egy "all you can eat" vendéglőben fogyasztottuk. A rántott ételek nem IR-barát panírban voltak ugyan, arra viszont odafigyeltem, hogy cukrot, édességet ne fogyasszak. Ezért a salátára sem tettem öntetet, mert ki tudhatja, hogy azokban mi van (valószínűleg cukor).
Fent: sütőtök krémleves. Először készítettem, de nem utoljára.
Lent: gombás napraforgómagos pástétom. Szintén első alkalommal jött létre ilyen formában, és valószínűleg máskor is terítékre kerül még.
!!! Oktoberfest második kör (bérletünk volt)!!! ;)
Láthattátok, hogy az edzéseket nem vittem túlzásba a héten. Igazság szerint lejárt a fitness bérletem, és egyelőre itthon próbálok majd tornázni. Később szeretnék még visszatérni a közösségbe, és csoportos órákra járni, most azonban egy picit ezt szüneteltetem. A guggolós-haspréselős kihívás még nem ért véget, de én már borzasztóan untam. Elkezdeni minden alkalommal nehéz volt, és a készülődés pillanatában nem boldogított/motivált a büszkeség, amiről tudtam, hogy utólag jelentkezik.
Legyetek jók, és ebben az alulmotiváltságban se kövessétek a példámat. Fel a fejjel, kicsivel egészségesebben! :)
Az utóbbi időben a páromnak gyakran fáj a feje esténként. Reggelre elmúlik, de aztán délután kezdődik elölről. Ahogy én, ő sem gyógyszerpárti, szívesebben enyhítené a fájdalmát természetes módon. Mivel más ismerősömtől is hallottam, hogy migrénes fejfájás gyötri, szintén frontérzékenység miatt, ezért úgy döntöttem, elkezdek kutakodni kicsit a témában.
Összegyűjtöttem az internetről néhány okosságot, amit kipróbálásra érdemesnek tartok. Az alábbiakban felsorolt természetes fejfájáscsillapítókra az eletmodszer.com oldalon bukkantam:
borsmenta: tea vagy illóolaj formájában. akár a tea gőzének a belégzése, vagy a teába áztatott vattapamacsok szemhéjra helyezése is áldásos lehet. Ettől direktebb megoldás a homlok bedörzsölése az olajjal.
feketekávé citromlével: állítólag olyan szörnyű az íze is, amilyennek hangzik, de hatásos
gyömbér: teába vagy ha bírod, akkor magában fogyasztva
gyökérzöldségek fogyasztása: répa, zeller
egyéb zöldségek: brokkoli, édesburgonya, okra, uborka, spenót
gyümölcsök: málna, sárgabarack, fekete áfonya, cseresznye, aszalt szilva, narancs
mazsola
fűzfakéreg tea, galagonyalevél tea
eukaliptusz illóolaj
kevésbé hatásosabb, de alkalmazható illóolajok még: levendula, kamilla, rozmaring, citromfű
Allgäui főhnolaj
+ 1 teakeverék recept. Az ajánlás szerint ebből 1-2 teáskanálnyit reggel és este forrázz le 2-3 dl vízzel, majd kortyolgasd el a fejfájás elűzése érdekében:
30 gramm rozmaringlevél
20 gramm borsmentalevél
20 gramm citromfűlevél
15 gramm őszi margitfű levél
15 gramm ibolyalevél
Ami engem illet, elsőként a borsmentát fogom kipróbálni a páromon, hogy enyhítsem a szenvedését. Már meg is vásároltuk a teafüvet, bevetésre készen áll. A gyümölcsös és zöldséges megoldásokról nem gondolom, hogy azonnali eredményt lehetne velük elérni. Szerintem inkább hosszabb távon hatnak, főként megelőzésre alkalmazhatók. Bár az eletmodszer.com weboldalon található egy tudományos megközelítésű bejegyzés a mazsola fejfájáscsillapító hatásáról (az aszpirinhez hasonlítva), ezzel kapcsolatban is szkeptikus vagyok.
Mindenesetre válaszd ki a Neked szimpatikus módszert, akár a mazsolát is próbáld ki! Mindenképp számítok a visszajelzésedre, hogy Neked melyik gyógymód jött be, kicsivel egészségesebben?! ;)
Furcsa mód a kihívás első hete sokkal könnyebben ment, mint vártam (itt írtam róla), a második héten azonban több alkalommal is megkívántam az édességet. Ebből kétszer engedtem is a vágyakozásomnak, természetesen csakis cukormentes, édesítőszerrel készült nassolnivalóval. Kétszer nyúltam gyümölcshöz. Ami az edzéseket illeti, máshogy és máskor valósítottam meg, mint ahogy eredetileg elterveztem. Toltam magam előtt a feladatokat, de a hét végére összekaptam magam, hogy a 3. hetet tiszta lappal kezdhessem. Az utolsó nap emiatt kétnapi guggolós-haspréselős otthoni tornát és egy fitnesstermi órát vállaltam be. Utólag belegondolva, emiatt büszke vagyok magamra (a korábbi kihagyásokkal és lustasággal kapcsolatban nem mondhatom el ugyanezt).
Lássuk akkor konkrétan a múlt heti menümet, a végén pedig egy rövid összefoglalót a tapasztalataimról és értékelést a "teljesítményemről":
A káposztát már picit untam - mivel a múlt héten készítettem, és napok óta ez volt a menü - de el kellett fogynia (kedden).
A képen: az esti melegszendvicsem és a kakaóm.
A képen: az ebédem.
* A tökös fasírt úgy készült, hogy a szokásos hozzávalókon kívül (darált hús, vöröshagyma, fokhagyma, fűszerek) egy kisebb méretű főzőtököt is reszeltem - nagy lyukú reszelőn - a keverékbe. Az ízén nem igazán érződött ez a plusz alapanyag, viszont észrevétlenül is zöldséget ettünk, és több fasírt született ezáltal (költséghatékony megoldás).
** Az eredeti görög tzatzikibe uborkát reszelnek. Nálunk a tzatzikis tejföl azt jelenti, hogy a natúr tejfölbe tzatziki salátaöntet port teszünk. Ez a keverék cukrot nem tartalmaz, csak inulint, ami egy természetes édesítőszer. Ha Te is szoktál ilyen porokat vásárolni, mindig olvasd el figyelmesen az összetevőket, mert szinte az összes többi salátaöntet fűszer cukor hozzáadásával készül. Ez alól a folyékony szószok sem kivételek, sőt! A tejföl egyébként joghurttal is helyettesíthető - úgy emlékszem, mintha az eredeti ajánláson is ez állna.
*** A perec a színházakban árult bécsi perec volt, tehát nem teljes kiőrlésű (TK).
Fent a nagyon finom töltött bundáskenyér, lent pedig a szintén nagyon finom eperturmix.
A képen: a reggeli bundás sajtom (én pedig már a téli pizsamámban... YUM YUM YUMMY).
A bundás sajt egyébként úgy született, hogy nem volt kedvem panírozni, ezért egyszerűen annyi lisztet és tejet kevertem össze néhány tojással, hogy sűrű palacsinta tésztát kapjak. Ebbe beleforgattam a vastag szeletekre vágott sajtot és kevés kókuszolajon aranybarnára sütöttem.
A legfontosabb konklúzió amit levonhatok az előző heti listámból: rendszertelenül étkeztem, és ez a rendszertelenség az oka az édesség iránti sóvárgásomnak - na meg persze a fránya női hormonok, amik időnként elszabadulnak és követelőznek, havonta legalább egyszer ;) - , emiatt voltam alulmotivált és fegyelmezetlen a mozgás terén. A 3. héten ezért különösen odafigyelek, hogy minden étkezés a megfelelő időben történjen (idáig siker).
A 13. napon prezentált "pattogatott kukorica mint ebéd" egy borzalmas választás, főleg kakaóval. Ne kövessétek a példám, ilyet nem szabad csinálni! Ennek meg is lett a böjtje: egész délután fel voltam puffadva a sok tejtől, és rosszul éreztem magam. Ráadásul nem az otthon melegében töltöttem a nap további részét, hanem egy filozófiai előadáson (amit nagyon szeretek, és elképesztően izgalmas és számomra érdekes volt a téma, de a hasam miatt végig szenvedtem, és azt vártam, hogy vége legyen és hazamehessek).
Annak azonban nagyon örülök és büszkeséggel tölt el, hogy a kávéba, kakaóba és teába már egyáltalán nem tettem édesítőszert, és úgy hozzászoktam így az ízükhöz, hogy nem is hiányzik. Előbbieknél a tej édessége nekem tökéletesen elegendő, egy kis fahéjjal megspékelve. Utóbbinál pedig a természetesen fanyar, gyümölcsös íz feledteti a mesterséges édesítő hiányát. Tulajdonképpen már maga a tudat is boldogsággal tölt el, hogy legalább ebben a tekintetben natúr módon táplálkozom.
Közben pedig elkezdődött a 3. hét, ami még több megvonással jár. A továbbiakban ugyanis a gyümölcsök és a belőlük készült termékek, ételek is tiltólistásak, fruktóztartalmuk miatt. Mikor máskor kívánhatnám meg a gyümölcslevet, mint az első gyümölcslémentes napon (DE! Nem vettem meg, ott hagytam a boltban).
Erről azonban a jövő héten írok részletesebben! Addig is további sok sikert kívánok a kihívás többi résztvevőjének, kicsivel egészségesebben! :)
Sokak számára talán lehetetlen küldetés és őrült ötlet a kihívás, amibe többedmagammal belevágtam szeptember 18-án (többek között itt írtam róla részletesen). Azt gondoltam, sokkal nehezebb és megerőltetőbb lesz leszokni a cukorról, az első hét azonban meglepően könnyűnek ígérkezett. Már csak azért is, mert hatalmas szigorításokat nem kellett bevetnem, az eddigi életmódomhoz képest. Az első hét a kísérleti fázis volt, egy lehetőség a program kipróbálására.
Amire oda kellett figyelnem:
minél kevesebb finomított szénhidrátot fogyasszak
üdítőknek csak a diétás (cukormentes) változatát igyam
Könnyítések:
az édesítőszer használata megengedett
gyümölcs fogyasztása megengedett
Emellett megfigyeltem, milyen édes ízeket fogyasztok - akár "tudtomon kívül" - előszeretettel, és igyekeztem ezekre sós alternatívát kitalálni. Összeírtam a kedvenc egészséges sós nassolnivalóimat, amik közül az alábbiakat már be is vetettem:
fűszeres pirított magvak (kesudió, napraforgómag és mandula volt itthon)
mindenmentes gombapástétom
sajtos pogácsa
sült csicseriborsó
csicserilepény
zabpelyhes piadine
Az édességek, amiket kisebb mennyiségben szeretnék fogyasztani a program lejárta után:
kávé édesítőszerrel
tea édesítőszerrel
kakaó
csokoládé
sütemény
keksz
gyümölcslé
gyümölcs
puding
És azok az édeskés ízek, amikkel az első héten találkoztam:
paradicsompüré
sárgarépa
zeller
tej
tejföl
alma
A kihívással három célom van:
Az egyre gyakrabban jelentkező édesség iránti vágy leküzdése.
Fogyás.
Megmutatni, hogy cukor nélkül (vagy kevesebb cukorral) is lehet boldogan élni, és ezzel bátorságot adni másoknak a sikeres életmódváltáshoz.
Hogyan? Valahogy így! Ezeket ettem a szeptember 18- szeptember 24. közötti héten:
A képen: zabpelyhes piadine gombapástétommal, sajtkrémmel és uborkasalátával
* migrénes fejfájás tört rám hányingerrel, ezért a vacsorát kihagytam, korán aludni mentem, így az edzés is elmaradt.
Fent: reggeli tojásrántotta
Lent: csicseriborsó krémleves és sült sertéskaraj kölessel, tejfölös uborkasalátával
** TK = teljes kiőrlésű (a továbbiakban is)
*** az almás rétes töltelékébe csak fahéjat tettem, semmi édesítőszert. A teljes kiőrlésűnek hirdetett tészta viszont gyanúsan édes volt, így utólag megnéztem a csomagoláson, hogy glukózszirupot tartalmaz a réteslap, és nem teljes kiőrlésű.
a kávémban az édesítőszer mennyiségét fokozatosan csökkentettem, míg csütörtökön teljesen elhagytam
a teát üresen ittam
diétás üdítőt ittam (a továbbiakban ezt is igyekszem kerülni)
az elfogyasztott édesítőszer mennyiségét magamhoz képest csökkentettem
az eltervezett edzéseket teljesítettem, a fejfájás miatt elmaradt edzést másnap pótoltam
édességevés helyett: Hálanaplót töltöttem, olvastam, filmet néztem, tanultam, szépítkeztem, játszottam a nyulammal, sétáltam a párommal (kint voltunk 24-én az Egészségparton a Feneketlen-tónál), egészséges finomságokat sütöttem, főztem, színházban voltam
újabb feladat számomra: még több zöldséget enni! :)
A második hét még mindig a kísérletezésé. A fő feladat az édesség helyettesítése egyéb ételekkel (aki olvasta Sarah Wilson könyvét, vagy csatlakozott a zárt facebook csoportunkhoz, és letöltötte a munkafüzetet, az tudja, miről beszélek!)
Neked sem késő még csatlakozni a kihíváshoz, és együttes erővel leszokni a cukorról! A jövő héten érkezem a második hét tapasztalataival, kicsivel egészségesebben!
Lassan már egy hónapja, hogy mindenmentes minimuffinokat készítettem a céges bulira, és megígértem, hogy megosztom Veled a receptet. A muffinok elkészítéséhez gluténmentes lisztet használtam. Nem tartalmaznak laktózt illetve tejterméket. Cukor helyett édesítőszert tettem a tésztába, valamint cukormentes, IR-barát lekvárral édesítettem, ízesítettem. Most előkerestem a papírfecnit, amire anno felírtam a hozzávalókat, és nem rejtegetem tovább. Íme:
4 evőkanál cukrozatlan lekvár - kb. 25 g/ek (nálam 1 kanál eperlekvár és 3 kanál darabos eperlekvár volt). Recept: itt.
1. A száraz hozzávalókat összekeverem (liszt, élesztő, kakaópor, édesítő).
2. A nedves összetevőket egy külön tálban vegyítem (kókuszreszelék, tojás, kókuszolaj)
3. A lisztes keveréket folyamatos kevergetés mellett beleforgatom a tojásos masszába. Csomómentesre keverem.
4. Végül a lekvárt is hozzáadom a tésztához. Ezt már nem kell csomómentesre keverni, nem baj, ha néhol darabos marad.
5. Szilikonos mignonformákba vagy papírkapszlikba adagolom a tésztát. A mélyedéseket kb. háromnegyedig töltöm meg.
6. 180 °C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütöm a minimuffinokat.
A nagyon kreatívak és ráérősek kidíszíthetik az elkészült sütikéket! :)
A fenti adag CH tartalma összesen 77,5 g - 35 darab esetén egy minimuffin 3,2 g szénhidrátot tartalmaz, az alábbiak szerint*:
Kókuszreszelék: nem számolós
Barna rizsliszt: 71 g CH (71 g CH/ 100 g)
Élesztő: nem számolós
Kakaópor: nem számolós
Édesítőszer: nem számolós
Tojás: nem számolós
Kókuszolaj: nem számolós
Lekvár: 6,5 g CH (6,5 g CH/ 100 g)
*Az általam feltüntetett szénhidráttartalom forrása a termékek csomagolása. Amennyiben nem volt csomagolás, elsősorban a www.hazipatika.com oldal tápanyagtáblázatait használtam vagy korábbi jegyzeteimet.
Nekem ízlettek a muffinok. A többi kóstolóról nem tudok nyilatkozni, mert ők kedvességből is mondhatták. :D Te is megtudhatod, ha elkészíted őket, kicsivel egészségesebben! ;)
Nyár elején belekezdtem itt a blogon egy heti rendszerességgel megjelenő bejegyzéssorozatba, ami a Minireceptek címet viselte. A kezdeti lelkesedésem hamar alább hagyott, mivel egyrészt fárasztó volt minden héten több olyan új receptet is produkálni, ami hasznos lehet az olvasóimnak. Másrészt "sűrű" életvitelem mellett - volt ugye az a nyári kihívás, ami mellé még egy kiskihívást is elindítottam (ezekről ITTolvashatsz) - nem jutott időm a heti fix bejegyzésekre. Harmadrészt, és úgy gondolom, ez a legnyomósabb érv: amíg a Minirecepteket írtam, igazi, jól átgondolt, kiszámolt szénhidrátértékekkel ellátott, teljes értékű recept nem került fel a blogra.
Eredetileg azért kezdtem a Minirecepteket írni, hogy azoknak is ötletet és útmutatást adjak az IR-barát étkezéshez, akik nem tagjai a facebooknak és instagramnak. A közösségi oldalakon ugyanis naponta láthatnak tőlem fényképeket, rövid leírásokat a követőim. Azonban rá kellett jönnöm, hogy nem tehetek mindenki kedvére.
+ Egy titkos infó: az alábbi facebook posztomban megemlítettem azt a tervemet, miszerint nem csak heti (ez lett volna a Minireceptek), hanem havi gyakorisággal megjelenő állandó blogbejegyzéseim is lesznek. Most már elárulom, hogy szerettem volna a facebook-os képeimből és így az egészségtudatos életvitelemről havi összefoglalókat írni. Ez szintén azoknak szólt volna legfőképp, akik a közösségi oldalakon nem követnek. Egyelőre azonban (amíg a blogírás csak hobbi, és a főállásomban mással kell foglalkoznom) ezt sem valósítom meg. A későbbiekben talán sor kerülhet még rá.
És hogy hogyan tovább? Sosem unatkozom, mindig ügyködöm valamin. Ezeket a projekteket főként kihívások formájában prezentálom. A legújabb a szeptember 18-án kezdődő "IRtoura leszokom a cukorról!" kihívás. Ha még nem hallottál volna róla, ebben a videóban mesélek róla pár dolgot:
Amit mindenképp érdemes tudni - és ez a videóban is elhangzik - , hogy NEM örök életre szóló édességmegvonást jelent, aszkéta módjára. Csupán arra teszek kísérletet, hogy a folytonos cukoréhségemet (amit mostanában minden étkezés után érzek) jelentős módon csökkentsem azáltal, hogy "elszoktatom" magam az édességtől. Így már nem is hangzik olyan őrülten/félelmetesen, ugye? Amikor vége lesz a kihívásnak, ismét megengedem magamnak olyan édességek fogyasztását, amik az egészségtudatos életmódomba beilleszthetőek. Úgy gondolom, nem csak engem érint a cukor utáni sóvárgás problémája, ezért a vállalkozó kedvű, bátor olvasóimat is arra buzdítom, csatlakozzanak a kihíváshoz, hiszen együtt, egymást segítve sokkal könnyebb meghoznunk ezt a döntést és elérni a célt.
Létrehoztam egy zárt facebook csoportot, "IRtoura leszokom a cukorról" néven, azzal a céllal, hogy akik valóban komoly elhatározást hoznak, és szeretnének velem együtt leszokni a cukorról, azok virtuálisan találkozhassanak, kapcsolatba kerülhessenek egymással. A csoportban kérdéseket teszünk fel, megoldásokat keresünk, építő jellegű beszélgetéseket kezdeményezünk. Recepteket cserélhetünk, megoszthatjuk ötleteinket, élményeinket, tapasztalatainkat, a kihívással kapcsolatos érzéseinket és gondolatainkat.
Ezt a blog facebook oldalán nem tudjuk megtenni, mert technikai adottságainál fogva főként egyirányú kommunikációt tesz lehetővé: én beszélek, ti olvastok. A csoportban azonban bárki bármikor hallathatja a hangját, nem kell engedélyt kérni, minden csoporttag érvényesülhet, és szeretném is, hogy érvényesüljön.
A kihívás nem saját találmányom, hanem Sarah Wilson: I quit sugar (magyar cím: Leszoktam a cukorról) című könyve ihlette, ez alapján megyünk végig a 8 hetes programon*. A szerző ajánlásait egy kicsit közelebb hoztam a saját életemhez, és igyekeztem olyan feladatokkal, tanácsokkal megtoldani, amik a követőim számára is reálisnak, a saját életükbe beilleszthetőnek ígérkeznek. Ezidáig készítettem a 8 hetes programról egy munkafüzetet, és egy edzésterv naptárat, amiket a zárt csoport dokumentumtárában elhelyeztem, és ezek a csoport tagjai számára bármikor elérhetők, ingyenesen letölthetők. A blogon és nyilvánosan nagy vonalakban beszámolok majd a kihívás állásáról (hogy hol tartok éppen), de konkrétumokat csak a zárt csoporton belül árulok el.
* A szerzői jogok miatt nem szívesen tárnám a teljes programot nagyközönség elé, ezért is a zárt csoport megoldás.
Többet erről nem is beszélnék, hiszen akik szeretnének a közösséghez csatlakozni, már megtették, vagy még mindig megtehetik a lenti linkeken:
Zárszóként annyit mondanék még, hogy a cukorról való leszokástól NE félj! Ha Te is gondolkozol rajta, akkor most jött el a legalkalmasabb idő, hogy megtedd! Hajtson a kíváncsiság, a kísérletezőkedv, legyen ez erősebb a bizonytalanságnál. Időközben ha meggondolnád magad, nem tilos kiszállni, de legalább elmondhatod magadról, hogy kipróbáltad és nem tetszett! A projekthez csatlakozással (minden része INGYENES, a bloggal nem folytatok semmilyen bevételszerző tevékenységet) nem csak az lehet a nyereményed, hogy leszoksz a cukorról és egészségesebb leszel, hiszen járulékos haszon, hogy tanulsz is valamit magadról, a testedről, és rájössz: IGENIS KÉPES VAGY RÁ!
Remélem, Téged is megtalállak majd a kihívás résztvevői között, kicsivel egészségesebben! ;)
Évek óta ezt a pizzatészta receptet használom, akik kóstolták, mind nagyon szeretik. A párom nem rajong a teljes kiőrlésű dolgokért, de ez a fajta pizza még neki is nagy kedvence, a házi szószról nem is beszélve. Most Veled is megosztom a "trükkjét".
2. A közepében kialakítok egy gödröcskét, amibe beleöntöm az olajat és az élesztős vizet.
3. Alaposan összegyúrom a tésztát, dagasztom. Majd fél órárafélreteszem kelni.
*közben elkészítem a szószt:
Paradicsomos szósz hozzávalók:
Kb. 250 gramm sűrített paradicsom (Vigyázz! Nagyon sok változatba cukrot is raknak. Olyat vásárolj, amiben nincs hozzáadott cukor! A legjobb, ha saját magad készíted el, igazi paradicsomból!)
2. Minden szükséges hozzávalót összekeverek, kóstolok. ;)
A tésztát tetszőleges vastagságúra nyújtsuk ki. Számoljunk azzal, hogy sülés közben meg fog emelkedni, azonban ha rétestészta vékonyságúra nyújtjuk, akkor kemény lesz. A pizzalapot kenjük meg a paradicsomos szósszal és tetszésünknek megfelelő feltétekkel koronázzuk. 180 fokon, 30 perc alatt megsül a pizzánk.
A tészta és a pizzaszósz CH tartalma összesen 302,85 g, az alábbiak szerint*:
TK tönkölyliszt: 219 g CH (73 g CH/ 100 g)
Fehér tönkölyliszt: 67,8 g CH
Élesztő + víz: nem számolós
Só: nem számolós
Olívaolaj: nem számolós
Sűrített paradicsom: 10,75 g CH (4,3 g CH/ 100 g): nézd meg a csomagolást, mit ír a szénhidráttartalomról, ugyanis ez nem állandó mérték - a paradicsompüré CH-tartalma attól függ, mennyi paradicsomot használtak az elkészítéséhez.
Vöröshagyma: 4 g CH (8 g CH/ 100 g)
Fokhagyma: 1,3 g CH (26 g CH/ 100 g)
Fűszerek: nem számolósak
!!! A feltétekről se feledkezz meg a számoláskor!!! :)
*Az általam feltüntetett szénhidráttartalom forrása a termékek csomagolása. Amennyiben nem volt csomagolás, elsősorban a www.hazipatika.comoldal tápanyagtáblázatait használtam vagy korábbi jegyzeteimet.
Próbáld ki a receptet, nem fogsz csalódni! ;) Ugye mennyivel jobb érzés egy ilyen pizzát enni, kicsivel egészségesebben?
Szeptember 18-ától 8 héten keresztül kísérletet teszek arra, hogy csökkentsem a legyőzhetetlennek látszó cukor iránti sóvárgásomat (részletek a kihívásról:ITT!Csatlakozz Te is! ;). Előtte azonban utánanéztem, mi is okozhatja ezt a vágyat. Az interneten keresgéltem, és többféle forrást használtam. A hitelességüket nem bizonyíthatom, azonban ha elgondolkodunk egy kicsit, magunk is beláthatjuk igazságtartalmukat. A google keresőjébe írd be a "cukoréhség" kifejezést, és máris ezerféle verziót találhatsz a kiváltó indokokra.
A cukoréhség okai lehetnek:
stressz, levertség, borús hangulat
helytelen, rendszertelen táplálkozás
vitaminhiány
hormonális zavarok
elégtelen vízfogyasztás
fáradtság
monoton, mozgásszegény életvitel
Bizony nem könnyű az élet, többféle szerepben próbálunk helyt állni. Küzdünk a stresszel, miközben az életünk rohan (ettől még nyugtalanabbak lehetünk). Nem csoda, hogy ilyenkor a táplálkozásunkra és az egészségünkre is nehezebb odafigyelni, és a helyes mederbe terelni. "Csak gyorsan bekapunk valamit", mert erre van időnk. Víz helyett cukros üdítőkkel, koffeinnel tömjük a szervezetünket. A vitaminbevitelünk sem mondható megfelelőnek, sőt mi több - elégségesnek sem. Nem csoda hát, ha fáradtak vagyunk, és megmozdulni sincs kedvünk. Csak ledőlünk a kanapéra, és "ide valami édeset / csokit akarok!" felkiáltással várjuk a könnyebb holnapot. Hiszem, hogy ezek a dolgok mind összefüggenek (ismételten filozofikus hangulatban vagyok). Arról nem is beszélve, hogy a cukoréhségnek bizony komolyabb okai is lehetnek.
Ám manapság már - úgy gondolom - annyira természetesnek vesszük az egészségtelen táplálkozást, hogy arra nézünk furán, azt bélyegezzük meg, aki odafigyel az egészségére, és próbál tudatosan étkezni, egészségesen élni. A többség azt tekinti normálisnak, aki a finomlisztből készült, mindenféle elemi rostot és tápértéket nélkülöző pékárukkal, a gyorséttermi mesterséges kajákkal, a tartósítószerekkel és ízfokozókkal ellátott bolti kész- vagy félkész ételekkel, porokkal, alapokkal csillapítja éhségét. Hiszem, hogy egyszer még fordul a kocka, és nem MI (egészségtudatosak, inzulinrezisztensek, ilyen olyan élelmiszerre érzékenyek, paleolit diétát követők) leszünk a dilinyósak, és a most még többségben lévők is felismerik, mivel táplálhatjuk testünket úgy igazán (hogy az ne csak pillanatnyi vágyainkat, hanem szervezetünk szükségleteit is kielégítse).
Talán egy picit eltértem a tárgytól, ezért most vissza is kanyarodnék. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha cukoréhségünket csak az előbbiekben felsoroltak okozzák. Ezek ugyanis mind a saját döntésünk eredményei. Az azonban már cseppet sem ilyen egyszerű helyzet, és sokkal nehezebb változtatni rajta, ha valamilyen betegség váltja ki belőlünk a mérhetetlen édességvágyat. A www.hazipatika.com oldalon az alábbi cikket találod erről: Édesszájú? Komolyan beteg lehet!
Eszerint Dr. Jacob Teitelbaum: Beat Sugar Addiction Now! (Győzd le a cukorfüggőséget most!) című könyvében a cukoréhséget különböző betegségek tüneteiként azonosítja. Ilyen betegségek lehetnek:
pajzsmirigy alulműködés
élesztőgomba vagy candida elszaporodás
menopauza
inzulinrezisztencia
adrenalin túltermelés
mellékvese-betegség
Erre most mondhatnám, hogy akkor minden rendben, természetes a cukoréhségem, mivel pajzsmirigy alulműködésem van. DE! Ez nem igaz, hiszen szabad, felnőtt ember vagyok: tudnom kell kontrollálnom magam, és mivel tisztában vagyok vele, hogy a túlzott cukorfogyasztás káros az egészségemre, igenis ellen kell állnom a csábításának! :)
A 8 hetes kihívás során erről az akaraterőről teszek tanúbizonyságot. Remélem, Te is velem tartasz, kicsivel egészségesebben! ;)
